Whigfield

A Saturday Night egy olyan mindenhonnan szóló sláger volt a ’90-es években, amelyet még az is ismert, aki csak és kizárólag Slayert fogyasztott reggelire, ebédre és vacsorára is. Az elkövetője egy bizonyos Sannie Charlotte Carlson, aki saját zongoratanára iránt érzett tisztelete miatt vette fel a Whigfield művésznevet. Igen, a leányzó nem csak amolyan beugrottam, oszt felvettem egy–két dalt jól típusú előadónak tűnt, komoly zenei előképzettséggel rendelkezett, bár hangszeres tudásából nem mutatott túl sokat. Mint később kiderült, semmi másból sem.

Sannie mostanában is zenél, producerkedik és dalolászik is, Benny Benassival például igen szoros szimbiózisban él, dalokat is írt a dj-fejedelem egy–két dalában. Sokáig nem hallatott magáról, de 2011-ben Whigfieldként is visszatért, túl sokra azonban nem vitte, a C’est Cool és a 4Ever című dala elég gyér érdeklődést váltott ki, és ezen az sem segített, hogy Sannie a modern orvostudománynak köszönhetően még negyvenévesen is (túl) fiatalnak tűnik. A lóláb viszont nem csak ezért lóg ki...

A popbulvárban kicsit is jártas emberek torkából ugyanis orbitális erővel tör fel egy kérdés, miszerint minek tér vissza valaki, aki köztudottan egy kecsege lelkületével tátogta végig a '90-es éveket. Igen, Whigfield egy bizonyos Annerley Gordon hangjának testi kivetülése volt, egy énekesnőé, akit mi is nagyon jól ismerünk, csak nem pontosan ezen a néven. Talán ha az Ann Lee művésznevet, és legismertebb szólódalát, a 2 Times-t említjük, sokkal közelebb kerülünk a megoldáshoz. Ann, az igazán édes hangú művésznő és egyetlen roppant híres trackje annyit pörgött a Danubiuson még sok-sok évvel a szavatossági ideje lejárta után is, hogy egyesek szerint még a mai napig is felcsendül a már nem működő rádió épületében, csak úgy önként és dalolva.

Az olasz Annerley Gordon előélete sokkal izgibb szólódalának sikeres időszakánál, a hölgy ugyanis nem feltétlenül ennyire cuki hangú, elég meghallgatni a Corona The Rhythm of the Night című dalát, amelyben szintén ő dalolja el a nótánkat, de Ann Lee több korábbi eurodance-alapvetéshez is adta a hangját, ezeket a slágereket azonban az olasz top tízben kell keresnünk.Gondolnánk, akkor később is visszament vokálozni különböző produkciókba, de az az igazság, hogy Ann Lee konkrétan eltűnt néhány évre. Legutóbb 2009-ben jött elő egy dallal, ami a 2 People címet kapta. Az isten se tudja, melyik régebbi slágerére akart ezzel utalni.

Akkora bukta volt, hogy az énekesnő tényleg visszahúzott vokálozni, és különböző előadók dalaiban énekelgetni. Visszatérés ebből nem lesz, de talán nem is baj. Whigfield azonban újra itt van, már Annerley nélkül, nagyon hasonló, de azért egy picit mégis más hanggal.

Milli Vanilli

A német páros nevéhez fűződik ugyebár a poptörténelem egyik legnagyobb blamája, első lemezük elképesztő sikerei után ugyanis kiderült, Fab és Rob csak azért kerülhettek az érdeklődés középpontjába, mert csinos pofikájuk lényegesen jobban mutatott a posztereken a bandában valóban éneklő Brad Howellnél és John Davisnél. Hatalmasat robbant a bomba, a duó pedig még azt a Grammyt is visszaszolgáltatta, amit 1990-ben ítéltek nekik, mondván, nem ők az év legjobb új előadói, hanem azok, akik valóban énekeltek a lemezen.

Később a bandát összegrundoló Frank Farian német szuperproducer az eredeti hangokkal, The Real Milli Vanilli néven folytatta, a pórul járt páros pedig Rob & Fab néven, lényegesen rosszabb énekhangokkal próbálkozott az életbenmaradással, kevés sikerrel. Ez utóbbi sajnos szó szerint is érthető, Rob Pilatus ugyanis többször is megpróbálkozott az öngyilkossággal, a halálát azonban állítólag nem szándékosan okozta, túl sok tablettát vett be alkohollal egy frankfurti szállodai szobában. 33 éves volt.

Pedig a Milli Vanilli a régi formában, a régi névvel készült visszatérni. Fab Morvannak nem maradt más lehetősége, mint a szólókarrier. Morvan azonban nagyon okosan először inkább háttérzenészként melózott, közben fejlesztette magát, majd 2003-ban megjelent első és eddig utolsó szólólemeze, a Love Revolution. A kutyát sem érdekelte, mint ahogy egyetlen filmes szerepe a When című vígjátékban sem. Fab a mai napig aktív, de nem túlzottan sikeres és termékeny előadó, legutóbb új bandát alapított Fabolous Addiction néven egy Oroszországban élő holland dance-producerrel, Muzikjunkival. Nagy sikereik láthatóan nem lesznek, de kellemesen el tud szeletelni néhány ember a dalokra.

Közben már hosszú évek óta igyekeznek tető alá hozni egy Milli Vanilli-mozifilmet, Spielberg egyik kedvenc forgatókönyvírója, Jeff Nathanson jegyzi a scriptet, de valamiért nagyon nyögvenyelősen halad az ügy. Annyi biztos, hogy Fab tanácsadóként jelen van a munkálatoknál, és hogy a direktori székben a csaknem teljesen ismeretlen Florian Gallenberger ülhet.