Milyen fura, hogy 2011-ben még Wii-vel játszottunk, olyan, mintha legalább 20 éve történt volna, de nem, 9 évvel ezelőtt még olyan remek játékok közben koppant az állunk a földön, mint a Xenoblade Chronicles, ami simán beindíthatott volna egy olyan világméretű tömeghisztit, mint a Final Fantasy. A Xeno-sorozat annak ellenére, hogy mevolt a maga népes rajongótábora, sosem nőtt annyira nagyra Japánon kívül, mint kellett volna, de persze még bármi megtörténhet. Főleg azért, mert itt a Switch, és a Xenoblade Chronicles 2 után most át lehet venni az első rész történéseit is, jelentősen feljavított verzióban.

A Xenoblade Chronicles: Definitive Edition már csak azért is kötelező minden RPG-fanatikusnak, mert ez a játék úgy tud történetet mesélni, ahogy csak a legendák. Az első óra úgy röppen el, hogy az ember fel sem fogja, csak megy bele a történésekbe, és akkor még igazából alig történt valami. Simán van vagy 70 óra a végigjátszás, amire persze még bőven rá lehet húzni, de elég fél óra ahhoz, hogy tudd, hazaérkeztél. Pedig akkor még olyan zavaros minden…

A Definitive Edition nem csak egy szimpla HD-verzió, a textúrákat, a mozgásokat, de még a mimikát is átdolgozták, hogy sokkal maibb hatást keltsen az egész, magyarul még nem remake, de több mint remaster. Grafikailag szuper az új verzió, nagyon élő a környezet, minden tökéletes anime hatást kelt, ami ehhez a sztorihoz amúgy is nagyon kell. Nem mintha a régi változat ne lett volna animés, de a Wii-nek azért megvoltak a korlátai, amit a Xenoblade Chronicles erősen feszegetett, itt viszont minden „rajzfilmesebb” és úgy, ahogy van, élőbb.

Jó kérdés viszont az, hogy lesznek-e sokan, akik a Switch beszerzése után végigtolták a második részt, majd bepróbálkoznak az elsővel is. Ez egy teljesen különálló sztori, egy teljesen új játék, ami hosszú időre leköti az embert, és ennél több most nem is kell. Ráadásul azok is sokkal többet kapnak egy egyszerű vizuális felpimpelésnél, akik szanaszét játszották az eredetijét, egy új epilógus-szekvencia került ugyanis a játékba, ami miatt megdobbanhat a régi rajongó szíve, de nekik mindegy, mert valószínűleg enélkül is elképesztő gyorsasággal ugrottak volna erre a játékra.

A sztoriban van minden, amit elsőre felírnál egy papírra, amikor JRPG-kről kell összehoznod valamit, van érdekes hős és nagy kard, ami mindenre képes, de mégis valahogy sokkal egyedibbnek hat az összkép, mint átlagos esetben. A Xenoblade Chroniclesnek nagyon egyedi hangulata van, ráadásul erre még a harcrendszere is dob egy lapáttal, ami szintén nem áll be a sorba, annak ellenére sem, hogy első ránézésre pont azt tudja, amit a társai.

A Xenoblade Chronicles: Definitive Edition óriási kaland, minden tekintetben az, egyszerűen brutálisan tartalmas és izgalmas, egy pillanatát sem érzed elvesztegetett időnek. Ha bírod a JRPG-ket, és kimaradt volna, akkor május 29-én szerezd be Switch-re, és tűnj el vele hosszú-hosszú napokra a világ elől.