Először csak az álmaimban jelent meg, de azt hiszem, most már a valóságban is követ – folytatta Adam, akinek akkor még csak néhány követője volt kíváncsi erre a fura sztorira (vagy inkább mediahackre, ha mindenképp a szkepticizmus talaján akarunk maradni).

Amikor először láttam, alvási paralízisben feküdtem az ágyamon, és megpillantottam egy gyermeket, aki az ágy lábánál lévő zöld hintaszékben ücsörgött. A gyermeknek hatalmas feje volt, ami az egyik oldalon súlyosan el volt torzulva.

És hogy ne csak a Twitteren rendelkezésre álló szűkös karakterszámra hagyatkozva kelljen leírnia a szellem külsejét, egy rajzot is közzétett az általa látott jelenésről.

"Megpróbáltam a legjobb tudásom szerint lerajzolni."

Egy darabig csak bámult rám – folytatta Adam –, de aztán kimászott a székből és elkezdett fura, cammogó mozgással az ágy felé közeledni. Az alvásbénulás miatt meg sem tudtam moccanni. (Gyakran élek át alvási paralízist. Elég gáz.) Közvetlenül azelőtt, hogy odaért volna az ágyamhoz, sikítva tértem magamhoz.

Ez már így alapból egy olyan történet, amivel nagyon kellemesen be lehet fosatni egy osztálykirándulásnyi kisiskolást a tábortűz mellett, de ezzel még mindig nem volt vége az augusztus 7-én közzétett sztorinak.

Néhány éjszakával később egy másik álmom is volt ezzel kapcsolatban. Egy könyvtárban voltam és egy lánnyal beszélgettem, aki egyszer csak azt mondta nekem: "Találkoztál Kedves Daviddel, ugye?" Mire én: "Kicsodával?", ő pedig válaszolt. "Hát Kedves Daviddel. Láttad őt.", majd így folytatta: "Ő már halott. Mindig éjfélkor jelenik meg, amikor két kérdést intézhetsz hozzá, de csak ha úgy szólítod meg, hogy Kedves David." Majd hozzátette: "Soha ne tégy fel neki egy harmadik kérdést, mert akkor meg fog ölni!"

Ha itt vége lett volna, biztos nem jön össze az a 46 ezer ember, aki azóta követi emberünk threadjét.

Aztán David ismét visszatért egy másik álmomban, szinte ugyanolyan körülmények között. Az ágyban feküdtem, ő pedig a zöld hintaszékben ücsörgött az ablak mellett, és engem bámult. Álmomban megszólítottam. "Kedves David, hogyan haltál meg?", ő pedig válaszul azt motyogta "Egy balesetben, egy boltban." Majd ezt kérdeztem: "Kedves David, mi történt abban a boltban?", ő pedig ezt hörögte: "Egy polcot löktek a fejemre." Teljesen megkövültem, annyira féltem. "Ki lökte a polcot a fejedre?" – kérdeztem, de ő már nem válaszolt. Ekkor vettem észre, hogy feltettem a harmadik kérdést, amit nem lett volna szabad. Hirtelen, teljes rémületben riadtam fel.

A keményvonalas kételkedők eddigre már biztosan vagy a szék karfáját markolták dühükben, vagy hangosan röhögtek – vérmérséklettől és humorérzéktől függően –, de még többen voltak azok, akiket hozzánk hasonlóan szórakoztatott a történet.

Adam így folytatta:

A következő napokban az internetet bújtam a városban történt halálesetek után kutatva, de semmit nem találtam egy bizonyos Davidről, aki egy boltban halt volna meg. Egy csomó más, hasonló névvel is próbálkoztam, mint Daniel, Dylan, Devon, de így sem találtam semmit. Majd eltelt néhány hét mindenféle különös esemény nélkül.

Teljesen véletlenül a felettem lévő lakás megüresedett, nekem pedig felkínálták a lehetőséget, hogy odaköltözhetem. Mivel egy nagyobb lakásról van szó, mint a korábbi, ezért nagyon megörültem. Eltelt egy-két hónap, én pedig lassan kezdtem elfelejteni Kedves Davidet. Úgy gondoltam, hogy biztos békénhagyott, mert nem tudott követni az új lakásomba. Aztán nagyon fura dolgok kezdtek el történni a lakásban.

Hogy pontosan milyen fura dolgok, Adam azzal sem maradt adós.

"Az elmúlt négy éjszaka a macskáim pontban éjfélkor összegyűlnek a bejárati ajtó előtt, és úgy bámulnak, mintha valami várakozna a másik oldalon."

Tegnap este nagyon fura érzésem volt, kinéztem a kémlelőn, és teljesen biztos vagyok benne, hogy valami mozgást láttam a sötétben. Amikor kinyitottam az ajtót és felkapcsoltam a villanyt, nem láttam odakint semmit, de a macskáim teljes frászban voltak.

Jelenleg itt tartok. Olyan érzésem van, mintha Kedves David rám talált volna, és fogalmam sincs, mit tegyek. Tájékoztatlak titeket a fejleményekről – zárta az augusztus 7-én közzétett bejegyzésfolyamot Adam, a Twitter népe pedig elkezdett reagálni a sztorira.

Természetesen a szkeptikusok azonnal elkezdték ekézni szegény Adamet, de olyan is akadt, akinek tetszett a dolog, és jelezte, hogy nagyon kíváncsi a folytatásra, amire nem is kellett sokáig várni.

"Sorban a hatodik este, amikor a macskám pontban éjfélkor az ajtóhoz megy és elkezdi bámulni."

Majd egy videót is posztolt a furán viselkedő állatról.

Adam nem értette a dolgot, ezért csinált egy képet a kémlelőnyíláson keresztül.

Csak a szemem káprázik, vagy tényleg olyan, mintha ezen a képen valami rejtőzködne a lépcsőn, pontosan ott, ahol a lépcsőkorlát a polccal találkozik?

Aztán emberünk kiment a lépcsőházba és csinált egy másik képet is, hogy megmutassa, valójában nincs is ott semmi:

Mire idáig jutott, már twitterezők ezrei függtek rá a sztorira. Megnyugtatunk; nem mentünk át UFOmagazinba, de Adam története tökéletes példa arra, hogyan lehet több tízezer embert elérni egy izgalmas sztorival. Persze ha te mondjuk történetesen pont hiszel az ilyesmiben, akkor sem akarunk körberöhögni, épp csak megjegyezzük, hogy amikor Adam csinált még két további képet a lépcsőházban settenkedő valamiről, azt bizonygatva, hogy tényleg van ott valami...

...mi speciel simán meg tudtuk volna nyugtatni, hogy csak a kémlelő üvegén lévő kosztól, vagy a másik macskájától van éppen beszarva. Így vagy úgy, Adam folytatta a napi bejelentkezéseket, a követők pedig egyre csak gyűltek.

Közben emberünk próbálkozott zsájás füstöléssel, majd vett egy Ouija-táblát és egy Polaroid-gépet, amivel állítása szerint azt is észrevette, hogy hiába kapcsolja fel a villanyt, éjfélkor még vakuval is csak a nagy büdös sötétséget képes rögzíteni a gép, amikor kifényképez vele a lépcsőházba.

Ráadásul a srác nem kispályázik, hiszen még egy videót is csinált arról, ahogy kimegy, a Pentax Minivel ellő egy képet a lépcsőházban, majd ugyanazon a videón megvárja, amíg előhívódik a kép, rajta az emlegetett sötétséggel. (Hogy az objektívre van-e ragasztva valami, azt a fantáziádra bízzuk.)

A sztori napról-napra frissül, Adam pedig annyira ügyesen tartja fent az érdeklődést, hogy az szinte a tankönyvek lapjaira kívánkozik. Mielőtt megkérdeznéd; nem, nem hisszük, hogy egy torz fejű kisfiú szelleme embereket kergetne az őrületbe New York egyik társasházában, inkább arra tippelnénk, hogy egy teljesen átlagos méretű követőtáborral rendelkező fiatalember rendesen megtrollkodta a közösségi médiát, ami már önmagában van olyan érdekes, hogy mi is nyomjunk egy követést erre a formabontó társadalmi kísérletre.

Ha az eredeti threadre vagy kíváncsi, itt csekkolhatod. Kíváncsian várjuk, hova fog kifutni a történet.