Amikor először találkozunk valakivel, amikor erős vonzalmat érzünk, akkor nemcsak a szívünkben történik valami, hanem a testünkben, az agyunkban is. Egy sor kémiai folyamat indul be, ahol a különböző hormonok játsszák a főszerepet.
Ezek felelősek azért, hogy azt érezzük, felhőtlenül szerelmesek vagyunk, és ez a nők és férfiak esetében egyaránt így van. Amikor ez megtörténik, akkor olyan vegyületek termelődnek az agyban, mint például a feniletilamin vagy a dopamin. Ez okozza, hogy a szívverésünk gyorsul, a pupilláink kitágulnak és a világ valahogy színesebbé, izgalmasabbá válik.
Ez az állapot olyan, mintha lebegnénk, ám nem tart örökké. Idővel ugyanis leáll ez az intenzív megélés, mi pedig visszatérünk a normális működéshez. Ilyenkor sok pár azt éli meg, hogy monotonná válik a kapcsolat, és szükség van valami újdonságra. Ha velünk is ez történik, akkor például egy jól megválasztott dildo segíthet abban, hogy újra felvillanyozódjunk - legalábbis az ágyban.
A lelkesedéstől a kötődésig: melyik hormon mikor aktív?
A kezdeti fázisban kiemelkedő a feniletilamin hatása: ez a vegyület serkenti a dopamin termelődését, ami a jutalomközpontunkat aktiválja az agyunkban. Emiatt érezzük azt, mintha lebegnénk és más szemmel néznénk a világra.
Ugyanakkor ezzel együtt a szerotonin szintje csökken, ami azt jelenti, hogy az egyébként stabil élettempónk felborul: nem eszünk rendesen, nem alszunk jól. Sokan ezt kész hullámvasútnak élik meg. Az endorfin is fontos szerepet játszik, ez a testi élmények - például az érintések vagy az orgazmus - átélése során szabadul fel.
Végül pedig ott van az oxitocin, amit gyakran “társszerelmi hormonnak” vagy “bizalomhormonnak” is hívnak. Ez az a hormon, ami segít abban, hogy a kezdeti lángolás után is tovább éljen a kapcsolat. Az ölelés, a közös nevetés, a figyelmes jelenlét mind növeli a termelődését, s ezáltal erősítik a másik iránti kötődést.
Miért nem elegendőek a hormonok?
Ha a kapcsolatot a kezdeti kémia tartja fenn - a magas feniletilamin-, dopamin- és endorfinszint -, akkor nem lesz tartós, mert egy idő után elkerülhetetlenül eloszlik a rózsaszín köd, utána pedig nem marad semmi, ami összekötne minket.
Idővel ugyanis meglátjuk a másikat a hibáival, a mindennapos valójával együtt, és emiatt pedig a kapcsolat bizony könnyen zátonyra futhat. Ezért olyan gyakori, hogy nagyon elkezdünk lelkesedni egymásért, majd 1-2 év után eltávolodunk, mert az intenzív hormonális állapot véget ér, közben pedig nem alakul ki az érzelmi biztonság és a mély kötődés.
Ne csak a kezdeti szenvedélyre építsünk!
A kezdeti lángolás nagyon el tud varázsolni bennünket, de nem szabad, hogy kizárólag erre építsünk, előbb vagy utóbb ugyanis az mindig mérséklődik és alábbhagy.
Fontos, hogy legyünk őszinték, empatikusak és figyelmesek egymással, hogy legyenek közös szokásaink. Ilyen helyzetekben ugyanis folyamatosan termelődik az oxitocin hormon, aminek hatására nő a bizalom és erősödik az intimitás - hosszabb távon pedig ez fog minket összekötni.
(Szponzorált tartalom)
