A Bartholin-mirigyek a női nemi szerv fontos, bár alapesetben észrevétlen részét képezik. Ezek a páros mirigyek a nagyajkak alsó harmadában, a hüvelybemenet két oldalán helyezkednek el és elsődleges feladatuk a hüvelybemenet nedvesítése szexuális izgalom hatására. Amikor azonban e mirigyek kivezető csöve valamilyen okból - például sűrű váladék, gyulladás vagy hámsejt-törmelék miatt - elzáródik, a termelt folyadék nem tud távozni és felgyülemlik a mirigy belsejében. Ez a folyamat vezet a Bartholin-ciszta kialakulásához, amely az egyik leggyakoribb jóindulatú daganatszerű elváltozás a szeméremtájékon.
A ciszta felismerése és tünetei
A Bartholin-ciszta megjelenésekor általában egy kisebb vagy nagyobb, fájdalmatlan csomó tapintható a hüvelybemenet egyik oldalán. Mivel az elváltozás legtöbbször féloldali, a páciensek gyakran az aszimmetriára lesznek figyelmesek. Amíg a ciszta kisméretű és nincs begyulladva, sokszor semmilyen panaszt nem okoz és csak véletlenül, tisztálkodás közben fedezik fel. Ebben az állapotban a csomó rugalmas tapintású és mozgatható a bőr alatt.
Ahogy azonban a ciszta növekszik, a feszülés kellemetlenné válhat. A nagyobb méretű tömlők már akadályozhatják a kényelmes járást, az ülést, vagy fájdalmassá tehetik a szexuális együttlétet. Fontos megkülönböztetni az egyszerű cisztát a Bartholin-tályogtól. Ha a felgyülemlett folyadék befertőződik, a terület vörössé, duzzadttá és rendkívül fájdalmassá válik, amit lüktető érzés és akár láz is kísérhet.
A kialakulás hátterében álló tényezők
A Bartholin mirigy kivezető csővének elzáródása mögött többféle ok húzódhat meg és nem mindig lehet pontosan meghatározni a kiváltó okot. Gyakran egy korábbi, akár észrevétlen gyulladás okoz szűkületet a járatban, de a hüvelyflóra egyensúlyának felborulása és a különböző baktériumok elszaporodása is közrejátszhat a folyamatban.
A sérülések, műtéti hegek vagy a nem megfelelő intim higiénia is hozzájárulhat a járatok elzáródásához. Érdekesség, hogy ez az elváltozás leggyakrabban a reproduktív korban lévő, húszas és harmincas éveikben járó nőknél fordul elő. A változókor után jelentkező hasonló csomók esetén az orvosok mindig fokozottabb óvatossággal járnak el, hogy kizárják az egyéb hüvelyi ciszta és a ritkább szövettani elváltozások lehetőségét.
Diagnózis és orvosi vizsgálat
A vizsgálat során fontos elkülöníteni a Bartholin-cisztát az egyéb típusú hüvelyi cisztáktól. A pontos diagnózis határozza meg a további teendőket, hiszen egy panaszmentes kis ciszta esetén elegendő lehet a megfigyelés, míg egy gyulladt vagy nagyra nőtt elváltozás azonnali orvosi beavatkozást igényel a fájdalom enyhítése és a szövődmények elkerülése érdekében.
Kezelési stratégiák és beavatkozások
A Bartholin-ciszta kezelése mindig a tünetek súlyosságához igazodik. Kisebb, nem fájdalmas elváltozásoknál az orvos javasolhat otthoni ülőfürdőt, amely segítheti a járat megnyílását és a váladék távozását. Ha azonban a ciszta panaszt okoz, sebészeti megoldásra van szükség. Az egyszerű leszívás ritkán hoz végleges eredményt, mivel a tömlő fala hamar összeforr és a folyadék újra termelődni kezd, ezért ennél tartósabb eljárásokat alkalmaznak. A legelterjedtebb módszer során a cisztát felnyitják és a széleit kifordítva a bőrhöz vagy a nyálkahártyához varrják. Ezzel egy új, állandó kivezető nyílást hoznak létre a mirigy számára.
