Majd ha már minden vérképes adat a helyén van, akkor kezdjék csak el a gyógyszeres vagy hormonális kezelést, végső esetben pedig a lombik programot.

Sajnos egyre több esetben a könnyebb megoldások nem elegendőek, így ezek a párok a sok éves kudarc után először az inszeminációt, mint lehetséges megoldást kapják ajánlásként az orvosuktól, amely hasonló egy átlagos nőgyógyászati vizsgálathoz.

Itt csak annyi történik, hogy az előre “megtisztított” spermiumokat egy hosszú és nagyon vékony fecskendő segítségével óvatosan felhelyezik a nőnek. Ez nem jár fájdalommal, hiszen természetes utat választ az orvos, így ez nem is igazából műtét, csak egy egyszerű beavatkozás.

Ha azonban már a harmadik vagy negyedik inszemináció sem hozza el a terhesség örömét, érdemes lehet elgondolkodni a lombik programon.

Ez már egy komolyabb beavatkozást jelent a nő részére, hiszen le kell szívni a petesejtet, majd ezt “összeeresztik” a laborban a spermiumokkal, majd az így létrejött embrió(ka)t ültetik be a nőnek.

Ez történhet bódult állapotban, vagy mélyaltatásban is, hiszen ez már komolyabb beavatkozást igényel, mint felhelyezni a spermákat a petevezetékbe - az inszemináció során.

A sikeres beavatkozás a lombik program során általában nem attól függ, hogy mennyire alapos vagy gyakorlott a műtétet végző orvos, hanem attól, hogy hogyan reagál majd a nő szervezete egy ilyen komoly beavatkozásra.

Sajnos meglehet, hogy itt is az első néhány alkalommal a nő teste egyszerűen kilöki magából az embriót, viszont számos sikertörténet is van már, amely egyértelműen arra sarkallja a gyermek nélküli párokat, hogy sosem szabad feladni.

Addig is: igyekezzünk nem stresszelni - könnyű mondani.. - és próbáljunk meg egészségesen élni - beleértve a rendszeres testmozgást, az egészséges étrendet, a megfelelő mennyiségű alvást, illetve a napi meditálás is segíti balanszban tartani a testet és a lelket.

(Szponzorált tartalom)