Kezdjük az elején.

Bogi zseniális úszó: Rióban 400 gyorson is már villantott és épphogy csak lemaradt a dobogóról, 45 századdal csapott be az amerikai Leah Smith mögött. Hogy őszinték legyünk, számítottunk is tőle a jó eredményre, hiszen tavasszal a londoni vizes Eb-n 4 aranyat is nyert.

Az olimpiai siker sem váratott magára sokáig, a 400 méteren szerzett 4. hely után 800 méteren már robbantott: az éremeső hajnalán országos csúccsal és 8:16,37-es idővel lett bronzérmes.

A sikert már csak tetézte, hogy a Twittert és a Facebookot is elárasztották a Boginak küldött szerelmes emojik. Tény, Bogi ahogy leveszi az úszószemüveget és a sapkát, mindjárt kreál még egy indokot, hogy imádjuk.

És végül, de nem utolsósorban: Bogi értelmes. Bármikor hallottuk eddig nyilatkozni, végtelenül kedvesen, összeszedetten, céltudatosan beszélt.

A mostani, riói bronz után viszont volt egy pillanat, amikor megijedtünk, és összeszorult a torkunk:

Így indult, még minden frankó:

"Azért ez így jobb volt, hogy háromszáznál már ott voltunk hárman az ezüstért, és tudtam, hogy nem kell több hozzá, csak tartani azt az erős iramot, amire ráálltam a második száztól. Utána már "csak" hajrázni kellett. Közben végig magamra összpontosítottam, nem azzal foglalkoztam, hogy hányadik helyen vagyok, bár oldalra veszem a levegőt, így láttam a többieket, de szándékosan el is felejtettem a képet, amit látok."

Aztán Bogi folytatta:

És ekkor villámként nyilallt belénk Szilágyi Liliána földöntúli nyilatkozata. Az érzésekről, a szabadságról, meg mindenről, ami egy magasabb nyelvi szinten került közlésre az univerzummal.

(Aki esetleg lemaradt, annak mutatjuk)

Aztán Bogi visszazökkent, mi meg szusszantunk egy nagyot:

"Hogy fáradok, ami jó, mert ez kell ahhoz, hogy nagy idő legyen belőle. Az utolsó százon aztán körülnéztem, és láttam, hogy nagy csatában vagyok az ezüstért. Két tizeden múlt, de nagyon örülök, hogy itt van ez az érem nálam."

Éljen, ezúttal megmenekültünk a pusztító közhelykórtól.

Gratulálunk, Bogi!