Van az a pillanat az induló vállalkozásokban, amikor elfogy a kezdeti erő és pénz. Ilyenkor van szükség az üzletei angyalra.

Néhány éve nehéz dolgom lett volna, hiszen az akkor ébredező hazai finanszírozási viszonyok között alig volt jelentősége az Amerikában annyira sikeres üzleti angyal-kultúrának. A Business Angel, legtöbbször egy „serial entrepreneur” (magyarul talán vállalkozó), aki korábbi sikereinek gyümölcsét fekteti be ígéretes kezdő vállalkozásokba, ötletekbe. A nagyságrendek persze egészen mások, mint itt, de az eredmény hasonló lehet.

Az üzleti angyal kifejezés mindemellett lehet megtévesztő is, mert legtöbbször egyáltalán nem valami jóságos milliárdost kell elképzelni, aki jófejségből segíti vállalkozásunkat, hanem egy szigorúan a saját pénzét kockáztató, saját érdekekeit szem előtt tartó befektetőt. Az angyal mindemellett ember, akivel szorosan együtt dolgozhatunk, és a befektetési döntését erősen befolyásolhatja, hogy a témánkba képes-e beleszeretni, a sajátjának érezni.

Az én angyaltörténetem

Amikor az indulj.be terveit forgattuk a fejünkben 2011-ben, egy barátunk ajánlásával találkoztam Antallal, aki élénk érdeklődést mutatott az éppen igen divatos közösségi finanszírozás lehetőségei iránt. Leültünk beszélni, meghallgatta a terveiket és komolyan fontolóra vette a befektetés lehetőséget.

Néhány hetente találkoztunk, és egyre közelebb kerültünk ahhoz, hogy tényleg beszálljon az akkor még el sem indított szolgáltatásba. Ma már egyértelmű, hogy ha akkor beszáll, elégettük volna a pénzét, s ma kevesebb lennék egy jó baráttal, de gazdagabb lennék azzal a tapasztalattal, milyen egy üzleti angyal, akinek nem jöttek be a számításai.

Szerencsére a történet nem így alakult, valahol elbizonytalanodott, és végül nem fektetett a későbbiekben annyira nem sikeres vállalkozásomba, ma viszont van egy jó barátom, aki több projektet támogatva igyekszik jó üzleti angyallá válni az egyre jobban pörgő startup-világban. Rajta keresztül próbálom megrajzolni az üzleti angyal anatómiáját. Antal kérte, hogy megőrizhesse inkognitóját.

– Honnan indultál? London, család, gyerek, valami, ami emberivé varázsolja az egészet...

– Nem tudom, mennyire varázsolja emberivé az egészet a bankármúltam, de megpróbálom. Szóval: a Műegyetem Fizikai Intézetéből abban a reményben kerültem egy frankfurti bankba, hogy leendő munkaadóim tudják, milyen feladatra akarnak alkalmazni, mert nekem fogalmam se volt. Tudták. A Wall Street a nyolcvanas évek vége felé kezdett tömegesen olyan emberek után kutatni, akik legalább be tudják kapcsolni a számítógépet, mert kiderült, hogy az akkoriban felfutó derivatívabiznisz mélyén rejlő matematika nem annyira egyszerű.

Így született meg a Pierre Cardin öltönyök világába besétáló vastag szemüveges, szandál-zokni kombinációt viselő rakétatudós kliséje. Érdekes világ volt, sajnálatos módon a derivatívapiac a 2008-as válságot előidéző méregkeverék egyik alkotóelemének bizonyult. A tanulságokat levonva 2010-ben újra azon kezdtem tűnődni, mi leszek, ha nagy leszek.

A családom csodálatraméltó türelemmel veszi a kanyarokat. Feleségem, Judit, médiadidaktikusként mostanában az e-könyvkiadás izgalmas világában merül el. Mindkét gyermekünk külföldön született, a nagyobbik már két idegen nyelven figurázza ki a szülei akcentusát.

– Miért lesz valaki üzleti angyal?

– A papírforma szerint húsz–harminc év tapasztalat birtokában, kiemelkedően sikeres vállalkozók szoktak belevágni, hogy tudásukat és kiterjedt kapcsolatrendszerüket kamatoztassák. Esetemben minderről értelemszerűen nincs szó, az alkalmazotti múlt nem szerepel a tankönyvekben a vállalkozói alkat kívánatos jellemzői között. A döntésemet több darabból álló puzzle-ból raktam össze. A startmező biztos volt: nem akartam multikatona lenni.

Leginkább az foglalkoztatott, mi lesz az a feladat, ami napról napra leköt és inspirál. Érdekes módon az útkeresés első pillanatától kezdve ott volt a gondolat, és mint a klasszikus anekdotában – akárhogy rakom össze, tank lesz belőle – újra és újra visszatértem a kiindulóponthoz. Az a gyakran hangoztatott állítás mozgott bennem, hogy "mennyi tehetség van ebben az országban". Oké, ha ez igaz, akkor mi lenne, ha megnéznénk, mit tudnak egy lehetőségből kihozni? Ami a saját motivációmat illeti, álmok megvalósításáért érdemes reggelente felkelni.

Ugyanakkor egészen prózai meggondolások is vezéreltek: ha találok valakit, aki egy téma elkötelezett szakértője, és komoly energiát fektetett egy vélhetőleg életképes elképzelés kidolgozásába, rengeteg előzetes kutatómunkát takarítok meg magamnak. Motiváltak a reakciók is, egy londoni fejvadász például úgy vélekedett, hogy "meglehetősen anticiklikus" gondolat Magyarországon startupokkal foglalkozni, ami a "teljesen elmebeteg elképzelés" eufemisztikus megfogalmazása. Állok elébe, gondoltam, bizonyítsuk be neki, hogy nem!

– Milyen tulajdonságod tesz alkalmassá az angyalságra?

– Csak óvatosan, az alkalmasságról még semmit nem tudunk állítani! Ebben a műfajban az alkalmatlanság gyorsan és fájdalmasan kiderülhet, az alkalmasság viszont csak hosszú távon. Még nagyon az út elején vagyok. Alapvetően a projektgazdák szaktudása és elhivatottsága a döntő. Persze ezen túlmenően bízom benne, hogy használható, amit hozok a buliba: a befektetési bankok kompetitív környezetében szerzett munkatapasztalatom napi szinten végzi a színházi súgó szerepét. A kérdés mindenesetre nyitott, hogy mindez mennyire konvertálható majd eredményekre.

– Mi volt a legnagyobb siker és mi volt a legnagyobb kudarcod eddig?

– Csodálatos érzés, hogy az álmodozásból viszonylag rövid idő alatt sikerült létező és lélegző projekteket faragni, illetve ilyenekhez csatlakozni. Többnyire meg tudom győzni magam, hogy kudarcok nincsenek, csak tanulságos esetek, de mégse volt könnyű azt az egy–két, szívemhez közel álló lehetőséget elengedni, amelyik valamiért végül nem valósult meg.

– Mik a céljaid, meddig szeretnél eljutni a projektekkel?

– A futó projektek egyediek, a valószínű exit szcenáriók gyökeresen különböznek. A nagykönyv szerint a következő befektetői körnél akkor jár le a mandátumom, amikor a vállalkozások megerősödnek és sikeresen a saját lábukra állnak. Gyakorlatilag viszont mindegyik cégnél már most további ötletek vannak, hogy milyen üzletágak irányába lehetne továbbmenni. Előfordulhat, hogy a könnyű flörtből hosszú házasság lesz, a projektgazdákból serial helyett parallel entrepreneur...

– Portfolió egy mondatban: miért választottad az adott vállalkozásokat, és hol tartanak ma?

– A Bizsók Hangsugárzó Manufaktúra: beleszerettem az egyedi kézműves hangsugárzókba. Volt racionális érv is, a prémiumtermékek piaca válságtűrő. Igazi garázscég: világszínvonal egy hetedik kerületi alagsorból. Az iLandGuide Worldwide: trópusi szigetekre specializált információs applikáció okostelefonra. Az elképzelés olyannyira őrültség, hogy elhittem, az képes ezt megcsinálni, akinek a fejében megfogalmazódott. És lőn ... A tavalyi indulás óta Barbadostól Baliig egy sor szigeten ott vagyunk, és potenciális partnerek szándéknyilatkozatai halmozódnak az asztalunkon. A Publio: e-könyv kiadó és self-publishing szolgáltatást nyújtó cég. A független kiadásban gigantikus potenciál rejlik, ami a hagyományos modell számára elérhetetlen. Több száz címünk van már, és még több további ötletünk.

– Mit gondolsz a Jeremie 2-ről? Elveszi tőled a lehetőségeket, vagy pont ellenkezőleg?

– Nincs még első kézből tapasztalatom, ezért nem tudok igazán kvalifikált választ adni. Biztosan nem vesz el tőlem lehetőségeket, ahhoz kis hal vagyok, de a nagy, megnyíló aranykapukat illetően is szkeptikus vagyok.

Antal 41 éves, fizikusként végzett az ELTE fizikus szakán 1994-ben, majd ledoktorált a BME-n 1999-ben számítógépes fizikából. Öt évet élt Londonban, kilencet Frankfurtban. Budapesten él, két gyermeke van, szeret pókerezni, síelni és biciklizni.

Tovább:
Startvonal-sorozatunk
Ügyeskedő és ügyetlen üzlettárs is csődbe vihet – Hogy biztosítsd magad a közös cégben?
Ne csak énmárkád legyen, válj szeretetmárkává! 

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Török idegsebész a nap csaja

A gasztronómia nagyágyúi mondják el, hogy küzdik le a másnaposságot

Egy lány Dortmundból

További cikkeink a témában
Életmód Otthon Így jutottunk a nyugati minimalizmustól az eklektikus ezredfordulón át az okosotthonokig – 20 éves a MaxCity, Kovács Zsófival beszélgettünk
Hirdetés