A Manchester United–Liverpool bajnokit rangadóként kezeltük, de végül a Liverpool (vagy épp az MU) egy edzőmeccsé silányította a nagy múltú szomszédderbit. Öt pontban összeszedtük, mi tűnt ki a meccsből.

Mohamed Szalah csúcson pörög

Ehhez túl sok elemzés nem szükséges, az egyiptomi nemcsak élete formájában játszik, hanem pillanatnyilag talán nincs is nála jobb a világon. A szezonban 12 meccsen 15 gólnál és 5 gólpassznál jár, és mindezt úgy, hogy parádés a helyzetkihasználása.

Valamint kirobbanó erőben van fizikailag, ami persze nem a véletlenek egybeesése, az egyiptomi eltökéltségéről ódákat zengenek Merseyside környékén. Csupa izom a fickó és így nem tudják elnyomni a védők, mindent csúcssebességen tud csinálni. És a vadászösztöne, a góléhsége is erősebb, mint valaha, pedig már 140 gólnál jár Liverpool-mezben.

Egy kis pihenéstől ismét a prime Liverpoolt látjuk

Most látszik, mennyit ér a pihenés, a Liverpoolban ugyanis néhány játékos nyalogathatta a sebeit nyáron, így most ismét jó erőben vannak. Például szerencsétlen Trent Alexander-Arnold épp az Eb-keret kihirdetése előtt sérült meg, így nem volt kint a kontinenstornán, aminek most lett meg a pozitív hozadéka: a tavalyi gyengébb szezon után ismét világklasszis szinten futballozik. De a fent említett Szalah, Sadio Mané és Joël Matip is rápihent a szezonra.

Nem úgy a Manchester kulcsemberei, például Harry Maguire és Luke Shaw, akik végigtolták az Európa-bajnokságot. Náluk látszik igazán a kontraszt, az amúgy is darabos angol bekkek még lomhábbak lettek, de erről később is esik majd szó.

A fittség mellett a motivációs szint is emelkedett a Liverpoolnál, ami összefügg az ismét erősebb csapategységgel is. Amikor Cristiano Ronaldo izmozott Curtis Jonesszal, a fél csapat azonnal ott termett rendet vágni, érződött az a kohézió, ami akkor volt, amikor bajnokságot nyert a Pool.

Kell a mélység

És persze tudni kell használni is, amihez kell egy stabil alapjáték, egy működő rendszer. Merthogy az MU kerete is mély, nagyon is, de a Kloppék sokkal okosabban forgattak erre a meccsre.

A vörösök talán legfontosabb játékosa, Fabinho megsérült, így a középpályára egy elég idős triót rakott fel Klopp. Harvey Elliott és Thiago sérült, míg Jones a válogatott szünetben volt rehabon, így az elnyűhetetlen, 35 éves James Milner kezdett, Fabinho helyén pedig Jordan Henderson, és talán meglepetésre Naby Keita volt a támadófelfogású középpályás.

De nem ezzel húzta a legváratlanabbat Klopp, hanem azzal, hogy Matip helyett Ibrahima Konate kezdett, Mané helyett pedig Diogo Jota. Konate először volt kezdő, amióta leigazolták, és bár Matip játékidejét muszáj menedzselni, mert rendre megsérül, de hogy épp a rangadó előtt, arra kevesen számítottak. Klopp viszont úgy okoskodott, hogy a United kontrákra fog építeni, így szükség volt a francia sebességére.

Jota játéka talán csak azért volt váratlan, mert nem volt túl jó formában, sok helyzetet kihagyott, de mivel ez Manéról is elmondható, a portugál mellett az szólhatott, hogy valamivel fittebb volt. Mindkettő tökéletes húzás volt.

Solskjaer képtelen összerakni egy épkézláb védekezést

Az jól látszott, hogy Kloppék tökéletesen kielemezték a United hiányosságait, amik az utóbbi meccseken élesen előjöttek. Ez pedig az volt, hogy Solskjaer védelme ingatag lábakon áll, a sorok, csapatrészek között tátongó teret kell kihasználni, valamint a jó nevek ellenére borzalmasan lyukacsos a hátvédsor, zavarba hozható.

„Amikor nagyon magasan presszingelsz, akkor azt teljes intenzitással kell tenned, egészen az utolsó méterekig” – vallja Klopp, és ezt tökéletesen be is tartották a játékosai: Maguire és Shaw különös figyelmet kapott ebből a szempontból, és a nyomás alapvető hibák sorozatára kényszerítette őket. És a Pool nemcsak kikényszerítette ezeket, hanem kíméletlenül ki is használta.

A Manchester United kerete igen erős, de Solskjaer képtelen megoldani, hogy a hatos poszton nincs klasszisa, a McTominay, Fred double pivot édeskevés ezen a szinten ilyen szervezetlenség mellett.

Gyengekezű a Babaarcú gyilkos

Amikor a csapatodat bucira verik, ráadásul közben kiállítanak egy játékosodat, akkor nyilván megpróbálod lemenedzselni a meccset a legkisebb veszteséggel, de közben eladva, hogy azért próbálsz szépíteni. Csakhogy Paul Pogba kiállítása után már két ember hiányzott a rendszerből, mert Ronaldo védekezése értékelhetetlen. Solskjaer mégsem szedte le, hagyta, hogy Edinson Cavani vergődjön a középpályán. Talán nem merte lecserélni Ronaldót.

(A cikkhez felhasználtuk a The Athletic anyagát; fotó: Alex Livesey - Danehouse/Getty Images)