„Emlékezetes látványt nyújtanak az 1990-es világbajnokság stadionjai” – ezzel a címmel bukkant fel nemrég egy poszt. El lehet időzni bőven a kis stadionokat nézve: némelyik ma is korszerűnek tűnik, más egyáltalán nem, és van, amit már le is bontottak azóta.

A fenti ábra az előzetes terveket mutatja, akadt stadion, ami némiképp másképp épült meg, mint a Juventusnak szánt Stadio Delle Alpi – amit azóta már le is bontottak, és a helyére megépült a Juventus Arena. A Delle Alpit sosem szerették meg a szurkolók: a lelátó nagyon messze volt a pályától, ráadásul a túlméretezett stadion csak nagyon ritkán telt meg, és hangulattalan volt.

Azóta a Juve-szurkolók megkapták a saját stadionjukat, amely ráadásul a klub saját tulajdona, ami éveken át hatalmas anyagi előnyt jelentett a többi olasz klubbal szemben – csakhogy most épp úgy áll a helyzet, hogy pont semmire nem megy a Juve a takaros stadionjával.

Szintén lebontják a legendás San Sirót, a Milan és az Inter közös otthonát is, helyette épül majd a fura nevű Nemzetközi Erdő Stadion, a sztárépítésznek számító Stefano Boeri tervezésében. Egy San Siró-beli élményét Adriano Celentano is megénekelte Eravamo in 100 000, azaz Százezren voltunk címmel. A leendő Erdő Stadion mottója viszont sokkal inkább a Fenntarthatóak vagyunk lehetne.

Talán meglepő, de sok kommentelő kedvence a 90-es vb stadionjai közül a genovai Luigi Ferraris (más néven Marassi), a Sampdoria és a Genoa otthona, ami leginkább egy klasszikus angol stadiont idéz (ahogy egyébként a Samp–Genoa derbik is), míg a tetőt tartó hatalmas vasszerkezet utal a városi ipari múltjára (lásd a fejlécképen és alant).

Az 1911-ben épült Marassi Olaszország legrégebbi stadionja, és már az 1934-es vébén is rendeztek ott meccset

(Spanyolország–Brazília, 30 ezer ember előtt), majd 1989-ben gyakorlatilag újjáépítették. Rendszeresen játszik ott az olasz rögbiválogatott, ritkábban koncerteket is tartanak, a rekord nézőszámot (60 ezer) pedig egy 1949-es olasz-portugálon detektálták.

Maradona

Vérbeli latin dráma játszódott le Nápolyban: a helyi istenség, Diego Maradona éppen az olaszok ellen vezette a csapatát az elődöntőben. A meccs előtt Maradona kérte a tifosikat, hogy szurkoljanak Argentínának, mire ők kifeszítettek egy feliratot:

„Maradona, Nápoly imád téged, de Olaszország a hazánk.”

A meccsen korán vezetést szereztek az olaszok, de hiába, az addig gólt sem kapó kapusuk, Walter Zenga hibázott egyet, Argentína egyenlített, az is maradt a vége. Büntetők döntöttek, az utolsó argentin 11-est Maradona lőtte be, hatvanezer olasz döbbent csendben ült a stadionban még jóval a lefújás után is. Később Maradona hálásan beszélt arról, hogy a nápolyi stadion volt az egyetlen, ahol nem fütyülték ki az argentin himnuszt.

Azóta a Napoli megjárt mindenféle poklokat, most épp a szebb napjait éli, Maradona pedig már a mennyben van. És a stadion? Ma már nem San Paolónak hívják, 2020 decemberében átnevezték Stadio Diego Armando Maradonára.

Nem akarjuk az összes 90-es vb-stadiont egyesével feltárni, pláne mert a többségük békésen hanyatlik az olasz focival együtt. De az utóbbi kategória képviseletében említsük még meg a Bari stadionját, a San Nicolát: a kiábrándult olaszok itt gyűrték le Angliát 2-1-re a bronzmeccsen, nem vagyunk biztosak abban, hogy volt azóta 51 ezer ember az arénában.

Hát a döntő? Azt pedig a római Olimpicóban elbukta Argentína, az egyetlen gólt Andreas Brehme szerezte 11-esből. Nyugat-Németország vb-címet nyert az utolsó tornáján, míg Argentína lett az első válogatott, amely nem lőtt gólt világbajnoki döntőben.

És az összes gól...

De ha már az 1990-es vb: naná, hogy van videó az összes gólról; Kamerun a sokadik ismétlésben is elveri a címvédő Argentínát, a Szovjetunió az utolsókat rúgja (de gólokat nem nagyon), a Nápolyban(!) rendezett olasz-argentin most is felkavaró, és a Völler–Rijkaard csatát meg kommentálja mindenki ízlése szerint.

(Fotók: Getty Images)

Ez is érdekelhet: