Tényleg a Magyar Labdarúgó-szövetség az ország legnagyobb nevettetője. Heynckes? Bölöni? Eriksson? Rutten? Ugyan! Pinyő!
Pintér Attila lett a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. A Győri ETO vezetőedzőjét Csányi Sándor, az MLSZ elnöke mutatta be a nyilvánosságnak a Telkiben tartott sajtótájékoztatón.
Nagyon ritkán, de még velünk, ebben az abszurd országban edződött, tényleg minden mélyütésre felkészült honpolgároknál, sőt újságíróknál is előfordul, hogy olyat látunk, amit képtelenek vagyunk elhinni. Én ma délelőtt percekig mozdulatlanul ültem és üveges tekintettel bámultam a monitort. A Quimby unalomig elcsépelt, ám gyönyörű, költői sorai lebegtek a szemem előtt: "meredten nézek a távolba, otthonom kőpokol..."
De nem, ez még Kiss Tibi lenyűgöző szakítós szövegénél, és az ezzel járó pokoli fájdalomnál is mélyebbre kúszott. Néztem a dátumot. Egészen biztos, hogy mély kómába estem, és április elsején riadtam fel. Persze, nem is lehet más, kizárt! A gépem szerint viszont december 19-e van. Nagyot nyeltem és tovább néztem a hírfolyamot, ahol ömlött az arcomba ennek az embernek a képe és a neve. És persze sorra bukkantak elő a barátok is.
"Ezt.
Nem.
Hiszem.
El."
"Tényleg csak viccnek hittem!"
"Sírok."
Csakugyan az MLSZ lenne a legnagyobb troll ebben az országban? Annyira, de annyira imádnám őket, ha képesek lennének egy ilyen mértékű vicclavinát elindítani. Egy olyat, hogy miután a borzasztóan kínos két utolsó válogatott meccs és az emiatt távozó Egervári után beígérik, hogy pénzt és energiát nem sajnálva idehoznak egy igazi KLASSZIS, KÜLFÖLDI edzőt, egy nagy nevet, egy sztárt valamelyik magasan jegyzett futballkultúrából, mégis kinevezik Pintér Attilát.
Pintér Attilát.
Sokk. Döbbenet. Katatónia.
Most komolyan, mit írjak erről az emberről? Igen, tudom, hogy magyar bajnok lett a Fradival és a Győrrel is, sőt, kétszer a Magyar Kupa-trófeát is a magasba emelhette. Tulajdonképpen, ha pusztán csak ezt vizsgáljuk, és szigorúan a pályán töltött évek per eredmények relációt vesszük alapul, akkor ám legyen.
Ám ha mondjuk elkezdjük vizsgálni a Győr játékát, akkor két maflással felriadunk a katatón állapotból: kellemetlenül defenzív, néha kaotikus, igazi célfoci. Tomiszlav Szivics hangosan röhög magában, és talán már a vízumot intézi, hogy elrohanjon, elmeneküljön ebből az országból. A Diósgyőr szerb trénere szerint ugyanis nincs rosszabb felfogású tréner ma az országban Pintérnél. És nem csak szerinte. A remek játékosállományú, magyar szinten határozottan gazdag Győr a bajnokság első öt fordulójában nem tudott nyerni, négy pontot szerzett. Nyilván megviselte a csapatot a nemzetközi menetelés. Mind a 180 perc. Az, ami majdhogynem kapuralövés nélkül zajlott le. Pintér ETO-ja értékelhetetlen játékkal nagyon simán kizúgott a BL-selejtezőből, volt szerencsém a helyszínen végigszenvedni az izraeli bajnok Maccabi elleni hazai meccset. Mit mondjak, szép jövő előtt áll a válogatott...
Aztán az első bajnoki után meg merték említeni a szakembernek a csúfos kupaszereplést, mondván túl van-e a gárda a sokkon. És ő intelligensen és szerényen kezelte a témát: "Az a baj, hogy Magyarországon mindenki negatív. Idejönnek holmi emberek, akiket a hazájukban nem ismernek el, és 'osszák' (sic!) az észt a kupacsapatoknak. [...] Jó lenne, ha mindenki a saját háza táján söprögetne és nem mással foglalkozna."
Önkritikában tehát az új kapitányunk is erős, ezen a vonalon tehát cseppnyi változás sem várható. (Egervári is profi mosakodó volt.)
Tavasszal a Magyar Kupa-döntő után is mélyenszántó szakmai nyilatkozatot tett: "El szeretném még mondani, hogy senki nem kérte, hogy a meccs előtt locsolják fel a pályát. Van, aki hozzá van ehhez szokva, és van, aki nem. Nem akarom erre fogni a vereségünket, ma ennyi volt bennünk, de mi elcsúsztunk, ebből gólt tudott elérni az ellenfél." De a sort lehetne folytatni, az új kapitány kifogyhatatlan a közhelyekből, amiket ügyesen csomagolva variál:
És akkor ezzel el is érkeztünk a legkomolyabb aggályhoz. Ami sokkal nagyobb, mint a szakmai. A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya ugyanis a magyar futballtársadalmat képviseli. Eddig sem szívesen akartam volna szorosan véve annak a tagja lenni, ezután meg kifejezetten kínos lenne. Pintér Attila egy maximálisan vállalhatatlan, buta alulkvalifikált, tanulatlan, kellemetlen, smirglis stílusú, arrogáns ember, aki mögé olykor jeltolmácsot kellene állítani.
Pintért anno 2004-ben a játékosai üldözték el a Fraditól, mert ahogy a nyílt levélben írták: "az edzések többségén alig mozogtunk, inkább csak álldogáltunk és az úgynevezett tolódásos védekezést gyakoroltuk úgy, hogy az edzőnk mászkált a pályán és egyenként rángatott minket". Fájt az akkori játékosainak az is, hogy például a legjobb magyar csatárt, Tökölit kiközösítette, mitöbb, erre szólította fel a játékosait is, de a legalja talán az volt, hogy Leandrót rendszeresen "buzi brazilként" emlegette és szólította, de "számos játékostársát alázta meg ehhez hasonló módon."
Tovább is van, mondjam még? Pintér emberi kvalitásait tükrözi ez a rész is: "Ennél is súlyosabb eset volt, amikor egyik játékostársunkat megpróbálta spiclinek beszervezni és az öltözői szobában egy papírt tett elé, amiben arra kérte, hogy jelölje meg azokat a játékosokat, akik szerinte úgymond ellene játszanak." Nem lepődnék meg, ha a válogatottban is hasonló légkört teremtene.
De emellett még undorítóan át is lettünk vágva. Nem kicsit, nagyon. Az MLSZ részéről persze. Vártuk ugye Heynckest, Paulo Sousát, Bölönit, majd a holland Ruttent, aki irányította a Twentét, a Schalkét és a PSV-t is, és aki 2008-ban Hollandiában kiérdemelte a legjobb edzőnek járó Rinus Michels-díjat. De terítéken volt Dunga is, a brazil zseni, aki játékosként világbajnok volt, majd Brazília szövetségi kapitányaként is dolgozott egy laza négy évig. Brazília válogatottját irányította! Nem a Matáv Sopront, és nem a Győrt.
Nem, nem találok semmilyen ésszerű, épeszű, vagy egyáltalán bármilyen magyarázatot. Csányi talált: "Pintér Attila taktikailag a legjobban felkészült magyar edző." Valami olyasmit érzek, hogy az MLSZ a már meggyilkolt és eltemetett magyar focit most exhumálta, majd elkezdte rugdosni, szurkálni, megalázni, forgatni benne a kést, és mindezt úgy állítja be, mintha épp defibrillálná.
Na jó, legyen inkább az, hogy most feküdjünk szépen vissza, szenderedjünk mély álomba, és ha felkelünk, akkor talán odaáll elénk széles mosollyal a táskás szemű Csányi bácsi, és annyit mond: nyugi haver, tényleg csak vicc volt! December 19-e az új április elseje. Ugye?!
Huszti után Szalai is?
Huszti Szabolcs Egervári Sándor miatt mondta le a válogatottságot, ám miután távozott a szakember, hittük, visszatérhet. Most azonban frissebb gond, hogy Pintér kinevetése után jönni fog-e Szalai. A Schalke csatára a 8–1-es vereség után nyíltan, hosszasan és élesen kritizálta a magyar focit, amit a Győr trénere nem is hagyott szó nélkül:
„Szeretem az őszinte embereket. Mindenki döntse el, Szalai úr őszinte vagy sem. Amikor Szalai Ádám kiállt és ezt a nyilatkozatát tette, azelőtt egy héttel volt egy interjúja, amelyben azt kérdezték tőle, van-e súrlódás közte és a szövetségi kapitány között. Ha jól emlékszem, azt mondta, nincs… Eltelt néhány nap, és meglepve hallottam, hogy már egy éve problémája van Egervári Sándorral. Felteszem a kérdést: Szalai úr hiteles vagy sem? Mindenki döntse el maga. Úgy véleményt mondani a magyar edzőkről, hogy nem ismeri őket, nem tudja, miként dolgoznak, felelőtlenség. Én mindenesetre kikérem magamnak”
Huszti után Szalait is elveszítjük...?
(Fotó: MTI – Illyés Tibor)