Sportszerűség, emberség. Le a kalappal.
Nem is kell ahhoz futni, hogy valaki egy kicsit is átérezze azt, amin David Wyeth ment keresztül a London Marathonon. A nem sokkal több mint 42 kilométeres versenyből már csak néhány száz méter volt hátra, már látta a célegyenest is, amikor a fizikai kimerültsége olyan szintre jutott nála, hogy az agya egész egyszerűen képtelen volt a mozgását irányítani, a lábai teljesen megadták magukat, szervezete padlót fogott.
A versenyzők sorba mentek el mellette, csak egyetlen futó állt meg, nevezetesen Matthew Rees, aki előbb az irányt mutatta a szinte tudatlan állapotig futó férfinak, majd felkarolta és egy segítővel együtt betámogatták a célba.
„Amikor megláttam őt, eszembe jutott, hogy mit is jelent a maraton számomra. (...) Csak azt ismételgette, be kell fejeznie a versenyt, mondtam neki, hogy be fogod fejezni, gyerünk, csináljuk meg együtt.”
(Forrás / fotó: BBC / AFP)
Itt állíthatod be, hogy a Player az elsők között legyen a Google keresőben
