Kezelhetjük tényként, de legalábbis nem túlzottan nagy általánosítás, hogy a nők többsége nem szereti a focit. Az, aki nyitott rá, talán még lelkes is lehet egy-egy nagy világverseny első néhány meccsének erejéig, ám nagy összegeket tennék rá, hogy az elődöntők idejére már úgy gyűlölik a stadion alapzaját, mint akármelyik férfi a tetszőleges szappanopera főcímét. Ahhoz, hogy az egyenes kieséses szakasz ne ajtócsapkodástól és sírástól legyen hangos, a hölgyeket fel kell készíteni arra, mi vár rájuk június 8. és július elseje között. Nőként azt tapasztalom, hogy a legnagyobb problémák is megelőzhetőek volnának egy kis odafigyeléssel – és helyes kommunikációval, ám a pasiknak könnyebb „á, hadd hisztizzen” legyintéssel letudni a dolgot, mint egy kicsit átgondolni, nem is biztos, hogy mindig a csaj a hülye. Az azonban, hogy melyik nővel hogyan kell bánni, annak függvénye, hogy az illető melyik típusba tartozik. Lássuk, futballszempontból milyen csoportokba sorolhatjuk a nőket – minden mást csak ezután érdemes elkezdeni.
A futballhárpia
Gyűlöli a focit. Idegesíti, szemernyi hajlam sincs benne arra, hogy megpróbálja velünk élvezni a játékot, lenéz mindenkit, aki „nem tud valami értelmesebbet csinálni”, mint a meccsnézés.
Honnan ismered fel?
Igyekszik pokollá tenni a futballéleted. Vacsorát szervez az anyósodnál a BL-döntő estéjére, zsarol, ha kimennél a stadionba, külföldi meccstúra eszedbe se juthat, különben fenyegetőzik és szexmegvonással harcol. Az a minimum, hogy becsmérlő megjegyzéseket tesz rád a haverjaid előtt, ha nálatok nézitek azt, vagy szimplán besétál a képernyő elé és megkérdezi, hová raktad a Viagrát, mert ő nem találja, és lassan be kéne venned. Véletlenül lecsapja a biztosítékot a tizenegyes előtt, épp akkor kell segítened neki valamiben, amikor három perc alatt fordítjátok meg a meccset.
Hogyan kezeld?
Őszintén szólva semmi esélyed, de tehetsz egy elkeseredett próbálkozást, hátha észhez tér: adj neki ultimátumot. Ha nem hagy békén, már tiplizel is. Hacsak nem akarod ezt játszani életed végéig.
Az értetlen
Nem érti a focit, nem érzi át az Eb/vb jelentőségét, és pont ez idegesíti az egészben leginkább – az ilyen nők nagy része partner tud lenni, ha helyesen kezeljük.
Honnan ismered fel?
Magában füstölög, valahányszor leülsz meccset nézni, gyakran szól be, ha házon kívülre szólít a foci. Tenni ugyan semmit nem tesz, hogy megakadályozza a meccsnézésedet, de azért mindig szúrós szemekkel néz rád a kezdő sípszónál. Látványosan duzzog, vagy jól hallhatóan panaszkodik telefonon a barátnőinek, hogy „már megint azt a rohadt meccset bámulja”.
Hogyan kezeld?
Fogd kézen, vidd el egy étterembe (nem kell puccosba, nem az a lényeg, hanem hogy semleges terepen beszélj vele, és ne érezze úgy, hogy letámadod), és mondd el neki, hogy téged bánt ez a helyzet, mert nem szereted azt látni, hogy fájdalmat okozol neki a focimániáddal (ez a kulcsszó, hogy téged érdekel, ő hogyan érez!). Magyarázd meg neki, mit jelent számodra a foci, miért szereted, milyen érzés lenne, ha nem láthatnád a kedvenc csapatodat, mennyire boldog vagy, ha nyernek, stb. Vezesd be a világodba, persze csak annyira, amennyire érdekli a dolog! Ha megértetted vele, hogy a focimeccs nem tüntetés az ellen, hogy vele legyél, ajánld fel neki, hogy kompenzálod a meccsekkel töltött időért, például az Eb után elviszed egy hosszúhétvégére, vagy heti egy mozi/DVD-zés jár, mert ő szó nélkül kibírja a BL-fordulót. Hidd el, ez csak elsőre tűnik gyerekesnek: a csajod értékelni fogja, hogy egyenrangú partnerként tekintesz rá, akinek ugyanolyan jogai vannak, mint neked!
A sértődött
Egyszer (többször) már meg akarta érteni a focit, de nagyképű okoskodást kapott, expasija idétlenül kezelte a futball vs. nő együttállást, rossz élményei köthetők a labdarúgáshoz. Nem reménytelen eset, de lesz vele meló.
Honnan ismered fel?
Indokolatlan dühvel viseltetik a foci iránt: beszól, ha meccset nézel, elpityeredik, ha focizni indulsz, akár a „vagy a foci, vagy én” bűvös mondatáig is elmerészkedik. Onnan tudhatod, hogy ez a düh és dac alapvetően nem neked szól, hogy épp olyan indokolatlan, mint a Futballhárpia típusnál, ám a barátnőd/feleséged egyszerűen nem olyan embernek ismerted meg, akinek a jellemével összeférne ez az erős érzelmi felindulás.
Hogyan kezeld?
Puhatolózz. Ne támadd le, hanem mondd el neki a fentieket: egyszerűen nem tudod elhinni, hogy ő, aki egyébként mindenben olyan nagyszerű, ezt a dolgot ilyen lehetetlenül kezelje. Kérdezz rá nyíltan, de ne támadólag, hogy mi az oka a viselkedésének, mitől fél, mit gondol, mit csinálsz te a haverokkal, a stadionban. Sok esetben mindennek az alapja a féltékenység, pontosabban a téves elképzelések arról, mi is történik pontosan, ha te elmész a presszóba meccset nézni. Légy vele gyengéd: nyugtatásra van szüksége, NEM kioktatásra. Mondd el neki, hogy bármikor elmehet veled, ha szeretne, megnézheti, hogyan is fest egy közös meccsezés, vagy beszéld meg vele, hogy néha nálatok is összegyűlhettek – sokakat már az is megnyugtat, ha a közelükben tudnak téged, és boldogan szolgálják fel a sört, csak lássák, hogy minden rendben! Hagyd, hadd nyíljon meg, ha kérdez a játékról, magyarázd el neki érthetően, de ne okoskodj, mert azzal elriasztod. Hagyd, hadd válasszon csapatot, szimpatikus játékost, és mondd el neki többször, mennyire örülsz annak, hogy ilyen jó partnered!
A sorozat következő részében a másik három kategóriával is megismerkedhettek.