Honnan ered a paralimpia szó?

Máris eloszlatunk egy tévhitet, miszerint a világjáték elnevezése jogi okok miatt lett paralimpia, mivel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) megtiltotta az olimpia szó használatát. Ez városi legenda, soha nem nevezték ezeket a versenyeket paraolimpiának.

Akkor miért paralimpia és miért nem paraolimpia? Egyszerű nyelvi okai vannak a névnek, de itt is megoszlanak a vélemények. Tartotta magát az elképzelés, hogy a paralimpia szót eredetileg az angol paraplegic (bénult) és az olimpia szavak összetételével alkották meg, majd később az előtagot a görög para (mellett) szóval helyettesítették, hogy kifejezzék az olimpiával való kapcsolatot, a játékok egymásmellettiségét és a többi fogyatékkal élővel való összetartozást.

Ez utóbbi okfejtés igaz is, de kicsit másképpen: a paralimpia nem para-limpia, hanem paral-impia, azaz párhuzamos olimpia. Amelyet tehát az angol paralel (párhuzamos – vagy parallel, nyelvektől függően) és az olimpia szavak összevonásával alkottak. Az új szó azt fejezi ki, hogy ez a sportesemény az épekével egyenrangú, párhuzamos olimpiai mozgalom. És mivel a paralízis szó is éppen passzol ehhez az elnevezéshez, így született meg ez a név. De az olimpia szó nincs letiltva.

A játékok eredeti, vagyis korábbi neve Stoke Mandeville Játékok volt. A II. világháború után a London melletti Aylesburyben működő Stoke Mandeville-i kórház vezetője, dr. Ludwig Guttmann kezdte meg a versenysport alkalmazását, hogy a brit hadirokkantak rehabilitációját segítse. Az 1948-as londoni olimpia nyitónapján megszervezte az első kerekesszékes versenyt kórházak és sportklubok részére. Az 1972-es müncheni olimpia idején a mozgássérült, a látássérült és az amputált sportolók is csatlakoztak a játékokhoz. Ekkor váltotta fel az addigi elnevezést a paralimpia név.

Mindennek az alapja

A paralimpiai sport legfőbb összetevője, mindennek az alapvetése a kategorizálási rendszer, amely lehetővé teszi a hasonló sérülésekkel és a hasonló szintű fogyatékkal élők egymás elleni versenyzését. Ahogy az épeknél korosztályokra, korcsoportokra bontják a sportolókat, itt kategóriákra.

Minden sportág más módon építette fel a kategorizálási rendszerét, nemzetközi szintű, különböző tudományterületek együttműködésében, laboratóriumi mérések, kutatások eredményeként rendszerezett szabályok szerint, és amelyeket minden esetben a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság koordinál.

– A kategóriák megállapításánál meghatározó – de nem kizárólagos szempont – a sérültség típusa, a súlyosság mértéke, az adott sportág mozgásrepertoárja, a sportág mozgásfunkcióinak (erő, dinamika, koordináció stb.) figyelembevétele és eszközigénye – avatott be minket a részletekbe Kiss Erika gyógypedagógus-szomatopedagógus, a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) kategorizálási szakembere. – A sportági kategóriák kialakításánál általános – ám itt sem kizárólagos – gyakorlat, hogy betű+szám kombinációt alakítottak ki, mely esetben a betű a sportág angol nevéből ered (például BOCCIA: "BC") az utána következő számok 1–2–3–4 lehetnek (a számok a sportolók sérültségének típusát és súlyosságát jelzik, továbbá, hogy eszközt hasznának-e a sportági tevékenység során). Ugyanakkor például a vívás kivétel, hiszen itt nincs betű+szám összetétel, csak három kategória létezik: A, B és C; a kategóriába sorolás attól függ, milyen a sportoló sérültsége, mozgásállapota, illetve milyen sportági mozgásfunkciókkal rendelkezik.

– A kategóriabesorolásokat, vizsgálatokat kizárólag specialista szakemberek végzik: ortopéd szakorvos, szemész szakorvos, pszichológus/gyógypedagógus, fogyatékosságtól függően mozgásterapeuták (gyógytornász, szomatopedagógus). Természetesen ezeknek a vizsgálatoknak szigorú szakmai és etikai szabályai vannak, amelyek ugyanúgy érvényesek a vizsgálatot végző szakemberekre, mint a sportolóra, ill. edzőjére – tudtuk meg Kiss Erikától.

Vannak versenyzők, akiknek az állapotában bekövetkezhet változás akár pozitív, akár negatív irányba, így őket gyakrabban ellenőrzik. Esetükben előfordulhat, hogy akár többször változik a kategória, melyben versenyezhetnek. A paralimpia előtt természetesen ez a probléma már nem állhat fenn, hiszen oda a már ellenőrzött világbajnokságról vagy világkupáról kvalifikálják magukat a sportolók.

Kategóriák

A paralimpiai játékokon hat fő kategóriába sorolhatók a sportolók, a fogyatékosság típusától függően.

Vannak sportágak, amelyekben a besorolás egyszerűen nyomon követhető, teniszben például két kategória létezik, ülő (kerekesszékes) és álló, erőemelésben pedig nincsenek sérültségi osztályok. Ám akadnak sportágak, amelyeket igen sok kategóriára bontottak a rokkantság mértékétől függően – ilyen például az úszás.

Úszás klasszifikációja

Ebben a sportágban 1–10-ig osztályozzák a sportolókat a sérülés mértékétől függően, az 1-es kategóriában szerepelnek a legsúlyosabb fizikai fogyatékossággal élők. Betűkkel pedig magát az úszás formáját jelzik: Az S kategória a gyors-, a hát- és pillangóúszást jelenti, az SB a mellúszást, míg az SM a vegyesúszást jelzi.

• S1 SB1 SM1 – Ebben az osztályban szignifikánsan jelentkezik az izomerő feletti kontroll hiánya, a végtagok, tehát lábak, karok és kezek használata korlátozott. Ezek a károsodások gerincvelő-sérülésből vagy gyermekbénulásból adódtak. Az úszók ebben az osztályban általában kerekesszéket használnak a mindennapi életben. Az S1-es kategóriában kizárólag férfi 50 méteres hátúszás szerepel a programban.
• S2 SB1 SM2 – Szintén csak hátúszás-kategória. A láb vagy törzs komoly koordinációs problémái, a kéz használata nélkül.
• S3 SB2 SM3 – Azok szerepelhetnek ebben a kategóriában, akiknek mind a négy végtagjuk csonkított, valamint, akik elfogadható karmozgásra képesek, ám nem tudják a lábukat illetve a törzsüket használni.
• S4 SB3 SM4 – Minimális gyengeség a karokban, a törzset és a lábakat viszont nem tudják használni. Ebben az osztályban úsznak azok, akiknek három végtagját csonkolták.
• S5 SB4 SM5 – Az alacsony termet (törpeség) és egyéb értékvesztés mellett a testük egyik oldalát nem kontrollálják, vagyis féloldali bénulásuk van (hemiplegia). Ide sorolják a paraplegiában szenvedőket is, akiknek a gerincvelő károsodásából adódóan mindkét alsó végtagjuk lebénult.
• S6 SB5 SM6 – Az S5-höz képest a test egyik oldalának koordinációja közepes szinten van.
• S7 SB6 SM7 – Ebben a csoportban a sportolók egyik lába és karja amputált az ellenkező oldalon, vagy mindkét láb csonkított. Ide tartoznak azok is, akiknek ugyanazon az oldalon bénult a karuk és lábuk.
• S8 SB7 SM8 – Mindkét kéz, vagy az egyik kar elvesztése esetén kerülnek ebbe a kategóriába a versenyzők.
• S9 SB8 SM9 – Ebben az osztályban úsznak a mindkét térd alatt amputáltak, illetve azok, akiknek az egyik lábuk teljesen amputált.
• S10 SB9 SM10 – Itt a kritérium az egyik kéz vagy az azonos láb elvesztése, illetve a csípőízület korlátozott funkciója.
• 11-13 – Vakok és gyengén látó úszók külön kategóriában versenyeznek, a 11–13-as osztályban. A 11-es kategóriában a teljesen vak, míg a 13-asban a súlyos, de nem teljes látásromlásban szenvedő sportolók úsznak.
• 14 – Ebben az osztályban a szellemi fogyatékosok versenyeznek.

Így lehetséges, hogy az ép olimpián kiosztott 306-tal szemben a paralimpián bő kétszázzal több, 528 aranyérmet osztanak ki a szervezők, holott összesen huszonhárom sportág szerepel a programban az ép olimpia 28 sportágával szemben. Az esélyegyenlőség, az igazságosság csak a kategorizálás, a klasszifikációs rendszer létrehozásával és szigorú betartásával valósítható meg.

Tarzant is simán legyőzték volna napjaink paralimpikonjai

Köszönjük Kiss Erika (gyógypedagógus-szomatopedagógus, MPB kategorizálási szakember) és a Magyar Paralimpiai Bizottság szakmai segítségét!

(Fotó: AFP; forrás: Magyar Paralimpiai Bizottság, Neko, Paralympic, Wikipedia, Sport365, biciglizz.blog.hu)