Tragikus körülmények között, 41 évesen egy helikopter-balesetben életét vesztette az ötszörös NBA-bajnok Kobe Bryant. A modernkori NBA egyik legmeghatározóbb alakja, globális szupersztár, aki az őt követő generáció inspirációja, hőse volt. Mindennél jobban utált veszíteni, már-már betegesen munkamániásnak számított. Azt vallotta, a nyomás, a kihívások csak lehetőség számára, hogy ragyogjon.
Ahogy az egész sportvilágot, minket is sokkolt a hír: Kobe Bryant és 13 éves lánya hét másik személlyel együtt elhunyt, miután a helikopterük Los Angeles közelében lezuhant.
Érkeztek Twitteren folyamatosan a hírek, chaten záporoztak az üzenetek, először a különböző szerkesztőségi Messenger-csoportjainkban mi sem akartuk elhinni. Csak ültünk csendben, és azt ismételgettünk: Ez nem lehet igaz! Reménykedtünk, hogy a TMZ híre kacsa. Sajnos nem volt az, Kobe Bryant elhunyt.
Életét vesztette az a játékos, aki miatt NBA-t kezdtem nézni, az a sportoló, aki egyike volt abszolút kedvenceimnek. A hozzá hasonló sztárokról hajlamosak vagyunk tudat alatt azt gondolni, hogy érinthetetlenek, nem eshet bajuk. Aztán jön az élet és felmutatja a középső ujját.
Ezzel a cikkel búcsúzunk a Fekete Mambától.
Minden, ami negatív – nyomás, kihívások –, lehetőség számomra, hogy felemelkedjek.
Nyilatkozta egyszer Kobe Bryant, és ez a mondat elég jól megmutatja, milyen személyiség volt Kobe Bean Bryant, aki 18 évesen került az NBA-be, de már tinédzserként mindenkit lenyűgözött (csapattárásait sokszor az őrültbe kergette) a félelmetes önbizalmával.
Már az NBA-be érkezése előtt sejthető volt, Kobe különleges srác. Édesapja a szintén korábbi NBA-játékos Joe Bryant Európában is megfordult, így amikor hatéves volt Kobe, a család Olaszországba költözött. A kis Bryant már gyerekként is megszállottan imádta a kosárlabdát, állítólag a rokonok folyamatosan küldték neki a Michael Jordanről készült felvételeket, a kissrác pedig már akkor azzal töltötte ideje nagy részét, hogy a legendás Jordan mozdulatait próbálta utánozni.
A Bryant-család hamarosan visszaköltözött az USA-ba, Kobe Bryant pedig az ország egyik legjobb középiskolás játékosa lett. Sorba álltak érte a neves egyetemek, ő viszont úgy döntött, nem pazarolja az idejét, jelentkezett az NBA-draftra. Az 1996-os játékosbörze 13. helyen a Charlotte választotta ki, majd még a draft napján Vlade Divacért cserébe a Lakershez került. Állítólag semmiképp sem akart Charlotte-ban kosarazni, a Lakers pedig meglátta benne a potenciált. A korábbi Lakers-sztár Jerry West azt mondta, a draft előtti felmérőn Bryant lenyűgöző volt, egyetlen játékost sem látott annyira meggyőzően teljesíteni egy felmérőn korábban.
18 évesen megérkezett a ligába, és rögtön úgy gondolta, ő az NBA egyik legnagyobb sztárja. Az újoncokon néha megfigyelhető megszeppentség rá egyáltalán nem volt jellemző, az viszont igen, hogy néha túlvállalta magát. Első két szezonjában csere volt a Lakersben, az 1997-es rájátszásban olyan meccse is volt, amikor négy homályt dobott. Másnak egy ilyen kudarcba talán a pályafutása is beletört volna, Bryant viszont teljesen másként gondolkodott, mint a legtöbb ember.
Amikor már megtapasztalod, milyen a kudarc, üldözni kezded a sikert.
– mondta egyszer.
1997-ben zsákolóbajnokságot nyert, 2000 és 2002 között a Los Angeles Lakersszel három bajnoki címet. Ekkor már az NBA egyik legjobb játékosa volt, Shaquille O’Neal mellett/mögött a Lakers legfontosabb kosarasa.
2002-ben háromszoros bajnokként a világ talán leghíresebb szabadtéri pályáján, a Rucker Parkban is játszott egy bemutatómeccset. A pálya New Yorkban található, és a környékén él az egyik legnagyobb és legismertebb afroamerikai közösség, akiknek természetesen a kosárlabda a mindenük. Bryant mellett játszott itt Vince Carter, Kevin Durant vagy a régi nagyok közül Julius Erving is.
A Gyűrűk ura (ezt a becenevet kapta a helyiektől) megjelenése a pálya történetének egyik legemlékezetesebb pillanata volt:
Pályafutása következő éveiben több mélypont volt (szexuális erőszak vádja, elveszített NBA-döntő a Pistons ellen), és Shaquille O’Neallel is megromlott a viszonya (később kibékültek). A Lakers közben Bryant mellett döntött, Shaquille O’Nealt elcserélte, így Bryant megkapta a régóta várt vezérszerepét. A Lakerst csapatszinten megviselte O’Neal elengedése, egyénileg azonban szárnyalt Bryant. Itt már az NBA legjobb, legdominánsabb kosárlabdázója volt, 2006-ban például a Toronto Raptorsnak 81 pontot dobott, ez máig a második legtöbb az NBA történetében.
2008 és 2010 között volt pályája csúcsán. A Lakers egy csere keretein belül megszerezte Pau Gasolt, a spanyol pedig tökéletes második embernek bizonyult Bryant mögött. 2008-ban a legnagyobb rivális Boston Celtics ellen NBA-döntőt veszített a Lakers, a következő két szezonban azonban bajnok lett az LA: előbb az Orlandót verte a döntőben, majd visszavágott a Celticsnek. A döntő hetedik meccsén szenvedett Kobe Bryant, összességében viszont talán pályafutása legfontosabb pillanata volt a 2010-es finálé, Shaquille O’Neal nélkül vezette győzelemre Lakerst a legnagyobb rivális Boston ellen – a Celticsben akkoriban Pierce, Garnett, Allen és Rondo volt a vezér.
A következő évek a hatodik bajnoki címről és Jordan utoléréséről szóltak, de a Lakers lépésről-lépésre szétesett (az NBA megvétózta a Chris Paul-cserét), és Bryantten is lassan észrevehető volt az idő múlása. Az utolsó szezonjaiban több alkalommal megsérült, a reális (ki nem mondott) célja az volt, hogy megelőzze az NBA örökpontlistáján a példakép Michael Jordant. Ez végül sikerült, ahogy a sporttörténelem egyik legemlékezetesebb visszavonulómeccse is Kobe Bryant nevéhez fűződik.
A 2016-os alapszakasz utolsó fordulójában a Lakers a Utah ellen játszott, Kobe Bryant 38 évesen 60 pontot dobott. Még egyszer utoljára ragyoghatott a pályán, kiélvezhette, hogy mindenki őt ünnepli:
Visszavonulása után a legmagasabb szintű kosárlabdától eltávolodott, de az élet egyéb területein is a pályán látott mentalitás jellemezte.
Chris Sacca amerikai pénzügyi tanácsadó, befektető mesélt egy történetet a már visszavonult Bryantről. Sacca már korábban dolgozott együtt visszavonult sportolókkal, és azt tapasztalta, nem veszik komolyan az üzleti életet, ezért Bryanttel kapcsolatosan is szkeptikus volt. Egy podcastben elmondta, házi feladatot adott neki, könyveket, TED-beszélgetéseket, elemzéseket küldött, és azt mondta, ha ezeket lelkiismeretesen átveszi Bryant, akkor elhiszi, hogy valóban együtt akar vele dolgozni.
A következő hónapokban éjjelente folyamatosan kaptam az üzeneteket. Mindig volt egy kérdése, mindig jelezte, ha elolvasott valamit, talált egy érdekes videót, amiről beszélhetünk. A feleségem a végén már azt mondta, viszonyod van Kobe-val, mi történik itt?
– mesélte Sacca.
Már visszavonult játékosként közreműködött a Dear Basketball című animációs rövidfilmben, amiért 2018-ban Oscar-díjat kapott.
Egy kosarasgeneráció nőtt fel úgy, hogy már nem Michael Jordanre, hanem Kobe Bryantre akart hasonlítani, miatta akart az NBA-ben játszani. A makacssága, küzdeni akarása, hogy mindig neki kellett elvállalnia az utolsó dobást volt a legnagyobb erénye, és egyben a legnagyobb gyengesége is. A pályán és az öltözőben is könyörtelen volt, számára érthetetlen volt, ha valaki nem adott bele mindent, lazsált, félvállról vett bármit is – kosárlabdát vagy akármit, amibe belekezdett.
Megannyi meccs, sztori van, ami eszembe jut, ha Kobe Bryantről kérdeznek, ezek közül hármat megosztok most.
Első:
Phil Jackson a Lakers és a Bulls korábbi edzője, Michael Jordannel és Kobe Bryanttel összesen 11 bajnoki gyűrűt nyert. Az önéletrajzi könyvében mesélt arról, hogyan próbálta Jordan segítségével kissé alakítani Bryant nézőpontját.
Megkérte MJ-t, hogy találkozzon Kobe-val, és adjon néhány tanácsot, győzze meg: ha néha önzetlenebb az a csapatnak csak jót tehet. Bryant kezet fogott Jordannel, majd ezt mondta:
Egy az egy ellen simán szétrúgnám a segged.
Bryant imádta Jordant, példaképe volt és tisztelte, de ha versenyről volt szó, akkor csak önmaga és a győzelem számított neki.
Második:
A londoni olimpián éjjel fél négykor felhívta az egyik edzőt, hogy szeretne néhányat dobálni, segítsen neki.
Miután végeztek az edző visszament a szobába, Kobe viszont maradt. Délelőtt 11-kor a csapattréningen az edző odament, majd megkérdezte:
– Mikor fejezted be?
– Mit?
– A dobálást.
– Épp most. Be akartam dobni 800-at, most végeztem.
Harmadik:
A 2008-as pekingi olimpián a Team USA edzőtáboráról mesélt Dwyane Wade és Chris Bosh.
Vegasban voltunk, épp reggelizni készültünk, reggel nyolc óra volt. Kobe egyszer csak megjelent megizzadva, jéggel a térdén, edzésről jött. Érted, tíz nappal azután, hogy a Lakers elveszítette a döntőt a Celtics ellen. Mi még készültünk a napunkra, ő pedig már egy háromórás edzést lenyomott.
– mesélte Wade.
Az ilyen dolgokat nem felejted el. Rosszul éreztem magam, nem értettem, mit akar ezzel bizonyítani. Aztán rájöttem, hogy ez nála csak a szokásos napi rutin.
– folytatta Bosh.
Búcsúzik tehát a sportvilág és búcsúzunk mi is az NBA modernkori történetének egyik legnépszerűbb és legfontosabb játékosától, Kobe Bryanttől. Én meg búcsúzok a játékostól, aki megszerettette velem a kosárlabdát.
Mamba Out!
(Fotók: Getty Images)