A sportrovat női részlege belevetette magát az Európa-bajnokságba – Audrey jelenti Wroclawból.
Wroclaw csodálatos főtere szinte teljesen felismerhetetlen: a szurkolói zóna hatalmas kivetítői, lelátói és drapériái borítják. A szobrokat is. A bejutáshoz szigorú motozáson kell átesni, a kordonon belül pedig minden sokszoros áron kapható.
A hivatalos Euro 2012 termékek egyébként is piszkosul drágák, de mivel az áremelkedés a sörre is vonatkozik, érthető módon a szurkolók csak a meccskezdésre sorakoznak be a zónán belülre.
Az őrület nem csak az egész városon, de Lengyelország valamennyi pontján elhatalmasodott: a legapróbb faluban is Polska feliratú drapériák lógnak a házakon, az autók nagy részén pedig zászlók lengenek, mintha csak valami óriási politikuskonvoj tagjai lennének szétszórva az országban. Krakkó nem is Eb-város, mégis ugyanígy fest a helyzet, a kedvenc hostelemben pedig dán, holland és lengyel drukkerekkel sikerült megnéznem a csütörtöki meccseket. Balotellinek szurkoltak.
A szlovák-lengyel határon az első dolog, amit megpillanthat a kanyargós utaktól enyhén szédelgő turista, az az eligazítás: az Eb-helyszínek szépen, dizájnosan kitáblázva. Wroclawban ugyanezzel a grafikával szinte mindenhol látható, az adott helyről hogyan juthatunk el a szurkolói zónába vagy a stadionba.
A boltokban az olajos haltól a vécépapírig MINDENBŐL van Polska vagy Euro 2012 feliratú: a Pringles Pringoooals néven lengyel színekben pompázik, a Coca Colás üvegeken Szczesny virít – de ami a legzseniálisabb: a piacon a cukrásznéni saját tervezésű, piros-fehér sütit árul.
A legsokkolóbb mégis az az őrület, ami az embereken uralkodik: a meccs előtti éjjelen már alig lehetett aludni a kürtök és vuvuzelák hangjától, az idős néniktől az ovisokig mindenki visel valami piros-fehéret, és egy merő dalolászás az egész belváros. Az operaházban a pénztáros körmei piros-fehérre vannak festve, a közértes hölgy Polska karkötőt visel, minden második ember kimázolt arccal vigyorog. Engem is kapacitált egy kedves arcfestő, de lemondtam a dologról, egyszer Debrecenben kikentük magunkat egy kézimeccsen, és négy napig nem jött le a piros. Egy piros-fehér virágfüzérre ellenben beneveztem, és mivel kiváló lengyeltudásom már legalább tíz szóból áll, mondhatni, tökéletesen elvegyültem a tömegben.
Wroclawban meglehetősen sok cseh él, és mivel a város igen közel van Csehországhoz, érthetően rengeteg szurkoló érkezik. Pénteken cseh újságíró kollégák hoztak haza az Olimpiai Stadionból a szabadtéri Álarcosbál után, ők mesélték, hogy Prágában a meccs előtt cseh és lengyel komolyzenészek adnak nagyszabású koncertet. (Itt meg a szurkolók, nem tudom, ki járt jobban.)
Aki azt gondolná, túlzok, itt egy videó, szombat reggel lőttem a sétálóutcában, azóta csak durvult a helyzet. A sztori: a háttérben pózoló lengyelek az előtérben ülő cseheket bosszantják, akik persze nem hagyják magukat, míg végül az utcáról érkezik az erősítés.
Hogy mi lesz szombat estig, azt még magam sem tudom, hamarosan belevetem magam az eksztatikus tömegbe.