Amikor lovagok voltunk – ez a címe ennek a megható kisfilmnek, melyben elhunyt társa előtt állít emléket a bázisugró. Igaz történet két barátról, kockázatról és tragédiáról.
Hogyan mondhatna el az ember mindent annak, akit szeret, miközben tudja, ha nem sikerül, lehet, hogy nem lesz rá több alkalma? Ezzel mindannyian szembesülhetünk, de a bázisugrók számára az életveszély néha valami teljesen váratlan és csodálatos dolgot eredményez: a szeretetet.
Elveszítesz valakit, aki a társad, a barátod, akiért tűzbe mennél, akivel együtt éltek át izgalmat, adrenalinhabzsolást, világlátást. Matt Blankkal ezt történt: barátja, Ian Flanders 29 évet élt, Törökországban ugrott utoljára.
Illetve halála után is még egyet.