Pénteken rajtol az idei nyári olimpia, ennek apropóján indul itt a Playeren a Csodás magyar olimpiai pillanatok-sorozat, amelyben nem meglepő módon csodás magyar olimpiai pillanatokat elevenítünk fel. Ma az 1952-es futballdöntőt, magyar olimpiai bajnoki címmel.
Az 1952-es Helsinkiben megrendezett nyári olimpia különleges magyar szempontból, hiszen Magyarország története legjobb olimpiai szereplését érte el, 16 aranyéremmel, tíz ezüsttel és 16 bronzéremmel tért haza, az éremtáblázaton a harmadik helyen végzett.
Tehát több szempontból is különleges és sikeres volt a finnországi olimpia, mi most a magyar futballcsapatra térünk ki, hiszen Helsinkiben született meg gyakorlatilag az Aranycsapat.
Egy románok elleni nehéz 2–1-gyel kezdett a magyar válogatott, ezt követően két könnyebb meccs (Olaszország ellen 3–0, Törökország ellen 7–1) jött, így jutott be az elődöntőbe Magyarország, ahol a svédekkel találkozott. Svédország 1948-ban olimpiát nyert, 1950-ben vb-bronzot, 1958-ban pedig vb-ezüstöt szerzett, vagyis kiemelkedő válogatottnak számított. Ennek ellenére esélytelen volt az elődöntőben, 6–0-ra nyert Magyarország, Kocsis két gólt rúgott, betalált Puskás, Palotás és Hidegkuti is és volt egy öngól.
A magyar válogatott kezdője az 1952-es olimpiai döntőben
Grosics Gyula – Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály – Bozsik József, Zakariás József – Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor, Palotás Péter, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán
A döntőben Jugoszlávia várt a magyar válogatottra, 70 ezer néző volt a helyszínen, korábban még egyetlen finnországi futballmeccsen sem volt jelen ekkora tömeg. Az első félidő a beszámolók szerint mozgalmas focit hozott, gólt azonban nem, pedig a 36. percben Kocsissal szemben szabálytalankodtak, tizenegyest kapott Sebes Gusztáv csapata. Puskás Ferenc állt a labda mögé, de a jugoszláv kapus védeni tudott.
A második félidőben is a magyar csapat támadott, de gól sokáig nem volt. A 71. percben Czibor felhozta a labdát a felező vonalon túlról. Puskás a balösszekötő helyén futott, közben a beadást a jugoszláv kapus, Beara a kapujából kifutva próbálta megszerezni, de végül kicsúszott a kezéből a labda. Épp Puskáshoz került, aki előbb kicselezte a kapust, majd a hálóba passzolt.
A 88. percben dőlt el a meccs végleg, így számolt be a Népsport a második magyar gólról:
A tizenhatos vonal magasságában Zakariás dob partot. Puskás a 16-oson belül kapja a labdát, hátragurít a 16-os sarkán lévő Czibornak. A kapu előtt egy tömegben vannak a játékosok, Czibor nem tudja kinek adni a labdát s hirtelen lövésre szánja el magát. A jól eltalált labda a lábak között félmagasan a jobb alsó sarokba vágódik, 2:0. Magyarország javára!
Magyarország tehát megnyerte az 1952-es olimpia futballtornáját, ezzel gyakorlatilag megszületett az az Aranycsapat, amely évekig a világ legjobbja volt.
A döntő után a Népsport a követkőképp értékelte a magyar válogatott teljesítményét:
„Mindent egybevetve, a magyar csapat győzelme teljesen megérdemelt, és ha csatársorunk – különösen a jobbszárny – nyugodtabban játszott volna, a győzelem aránya lényegesen nagyobb lett volna. A jugoszlávok a magyar csapat nagyobb tudását főleg keménységgel és gyorsasággal igyekeztek ellensúlyozni, de időnként jó összjátékot is mutattak. Erőnlét szempontjából a magyar csapat igen jól vizsgázott. A nagyiramú mérkőzés utolsó negyedórájában még erősíteni is tudott és ekkor teljesen beszorította ellenfelét. A magyar csapat a nagy tét miatt óvatosabban kezdett, s így nem tudta csillogtatni igazi tudását. A II. félidőben már lényegesen jobb játékot mutatott és megérdemelten szerezte meg az olimpiai bajnoki címet.”
Puskás Ferenc később így emlékezett vissza a fogadtatásra:
„Gyönyörű volt az út hazafelé Helsinkiből. Vonattal utaztunk, együtt a többi sportolóval. Miután elhagytuk Prágát, a magyar határ felé közeledve, egyre gyakrabban állt meg a vonat. Ezrek és ezrek ünnepeltek minket, amerre csak haladtunk. A Keleti pályaudvaron hihetetlen látvány fogadott bennünket. Körülbelül százezer ember tolongott a környező utcákban és ünnepelt. A pártvezetők is ott vártak minket, a gyorsan elkészült emelvényekről beszédek hangzottak el és zúgott a taps, amint csak feltűnt valamelyikünk arca a vonatablakban. Szinte önkívületi állapotban voltunk: élveztük az önfeledt ünneplést, magával ragadott bennünket a felszabadult boldogság! Ez volt az első nagy győzelmünk!”
A döntő összefoglalója:
A Csodás magyar olimpiai pillanatok-sorozat előző része:
(Fotó: futballtortenelem.mlsz.hu)