Mesélj, hogy kerültél Vlagyikavkazba? (Már legalábbis papíron, mert épp edzőtáboroztok.)

Hallottam, hogy van érdeklődés irántam Oroszországból, én pedig egy ideje szerettem volna már kipróbálni magam más országban is. Az orosz fociról, a fejlődés üteméről nagyon sok jót hallottam, ezért döntöttem az ország mellett. Az átigazolási folyamat zökkenőmentesen zajlott, nagyon sok segítséget kaptam menedzseremtől, Vörösbaranyi Józseftől.

Ne mondd, hogy nem volt benned azért egy kis félsz…

Picit izgultam az aláírásnál, hogy mi vár rám, de amint megérkeztem a csapat edzőtáborába, megnyugodtam, mert lenyűgöző körülmények vesznek körül bennünket, játékosokat.

A családod mit szólt az igazoláshoz?

Picit megijedtek, amikor meghallották, hogy lehetséges, hogy Oroszországba költözöm, de ők mindenben teljes mértékben támogatnak. Ráadásul már látják, hogy jó helyre kerültem, úgyhogy örülnek, hogy ide igazoltam.

Tedd a szívedre a kezed: szakmailag előre vagy hátra léptél ezzel a szerződéssel?

Én egyáltalán nem érzem visszalépésnek Oroszországot. Elég szétnézni az európai kupákban: az orosz futballt egyre magasabb szinten jegyzik. Nem véletlenül igazolnak sorra a sztárjátékosok az országba.

A klub Facebook-oldala alapján úgy tűnt, az Alanyija-drukkerek nagyon örültek az érkezésednek. Tapasztaltál már valamit ebből?

Sajnos a szurkolókkal még nem volt módom találkozni, de én is láttam a kommenteket, nagyon jó érzés, hogy így örülnek az érkezésemnek. Nagyon várom, hogy bemutatkozhassam előttük is, és megháláljam a bizalmukat.

Az angol szurkolóknak is nagy kedvence voltál, gyakran szóvá tették, hogy többet kellene játszanod. Az angliai magyar légiósoknák ez amúgy is neuralgikus pont: volt, aki azt is felvetette, hogy szinte bojkottálják őket a ködös Albionban. Tényleg különbözőképp bántak volna a légiósokkal származási helyük szerint?

Biztos van abban is igazság, amit ezek a játékosok mondtak, de szerencsére én sosem éreztem, hogy máshogy bánnának velem a származásom miatt. Annak ellenére sem, hogy az utóbbi időben valóban kevesebb játéklehetőséget kaptam. Korrektül váltam el az Ipswich csapatától is, tényleg nincs okom panaszra. Nagyon szép öt félévet töltöttem el Angliában, szívesen gondolok vissza az életemnek erre a szakaszára. Mi kéne még?

És amikor Keane úgy ültetett a kispadon, hogy közben gólokat lőttél, ha pályára léphettél, nem füstölögtél magadban?

Persze, mindig úgy éreztem, hogy jogtalanul mellőznek, de el kellett fogadnom a helyzetet, keményen dolgoznom tovább. Az ember egyszerűen nem tehet mást.

Na és milyen lesz az új helyed?

Vicces, de Oroszországról még nemigen tudok mesélni neked, mert ott még tulajdonképpen nem is jártam. Két hétig voltunk Antalyában edzőtáborozni a csapattal, jelen pillanatban pedig Marbellán vagyunk. Nem rossz, ugye? Legközelebb március 11-én megyek Oroszországba, remélem, addigra kitavaszodik kissé.

Tы говорите по-русски?

Érteni nagyjából értek oroszul, mivel Szlovákiában születtem és a két szláv nyelv között bőven van hasonlóság.

Как сказать...

Na jó, a beszéddel azért még vannak problémáim, de gyorsan tanulok!

Mi volt az első három szó, amit megtanultál?

A köszönöm, jól, és persze a köszönési formák.

Hogy állsz az orosz konyhával?

Még nem ettem semmi orosz specialitást, de szerintem nem lesz gond, mert abszolút mindenevő vagyok.

Mit gondolsz, idén folytatódik a válogatott sikerszériája?

Úgy érzem, hogy igen. Nagyon jó csapat kovácsolódott össze belőlünk. Persze nem vagyunk elszállva, van még hova fejlődnünk, de nagyszerű a közösség, és ez az egyik legfontosabb sikertényező egy csapat szempontjából. Úgy gondolom, szép dolgokat érhetünk el még együtt!

Miért a huszonnyolcas lett a mezszámod?

Na, ennek szörnyen prózai oka van: ez volt a legalacsonyabb szabad mezszám, úgyhogy ezt választottam.