Május 15-én, ahogy már megírtuk, a Chelsea 2–1-re legyőzte a Benficát az Európa-liga döntőjében, ezzel pillanatnyilag mindkét európai kupatrófea a kékek birtokában van, egészen tíz napig, amikor is majd megrendezik a Bajnokok Ligája döntőjét (május 25.). De nem csak a klub állított fel csúcsot ezzel a sikerrel, hanem néhány alkalmazottja is: a két spanyol légiós, a döntőben gólt szerző Fernando Torres, valamint Juan Mata erre a tíznapos időszakra az összes létező nagy torna, a Bajnokok Ligája, az Európa-liga, a világbajnokság és az Európa-bajnokság címvédője lett. Ők az elsők a labdarúgás történetében, akik ezzel büszkélkedhetnek.

Jelenlegi mesterük, sőt honfitársuk, Rafa Benítez pedig ezzel a sikerrel a negyedik edző lett, akinek egynél több alkalommal sikerült elhódítania az 1971-ben alapított, korábban UEFA-kupának, most Európa-ligának hívott második számú európai labdarúgókupát. A spanyol szakember 2004-ben a Valencia trénereként emelhette magasba a kupát, sőt, mielőtt duplázott volna az El-ben, csak úgy mellesleg nyert egy Bajnokok Ligáját is. Mégpedig rögtön az első sikere utáni évben, 2005-ben, a Liverpool menedzsereként.

Azért ez nem rossz pedigré, csakhogy akad, akit ez teljesen hidegen hagy, pedig az ő érzései, véleménye viszonylag fontos – övé a klub. Roman Abramovics, a Chelsea tulajdonosa ugyan magasról tesz arra, hogy a Bajnokok Ligája után az El-t behúzta csapata, nem tartja meg az edzőt. Vagyis menedzsert, elnézést. Mint ahogy a BL sikerkovácsát, Roberto Di Matteót sem tartotta meg. Jó lehet érezni a bizalmat London legkékebb részén…

Persze valamennyire árnyalja a képet, hogy Benítez menesztése már hónapokkal ezelőtt készpénznek volt tekinthető, sőt, az orosz oligarcha eleve ideiglenes menedzsernek szerződtette a szezon végéig.

„Nem kell aggódniuk miattam, az idény végén távozom. Ideiglenes menedzsernek neveznek, ami nagy hiba. Én vagyok a menedzser, és én irányítom a csapatot a szezon végéig” – nyilatkozta a spanyol február végén.

Ráadásul kevés érv szólt a megtartása mellett, az első három meccsén két vereség és egy iksz volt a mérlege, úgy tűnt, megbízatása mindössze tíz napig fog tartani. Végül döntött a józan ész, még egy végkielégítés még Abramovicsnak is indokolatlan pénzkidobás lett volna, a relatíve bizalmat pedig meghálálta a szakember: a következő nyolc mérkőzésen hétszer nyert a Chelsea; karácsony előtt nyolcat lőtt az Aston Villának.

De nem csak az eredmények miatt volt labilis a kispad Benítez alatt, sőt! A kékek hívei rühellték a Liverpool egykori trénerét, már az első meccsén kedvesen fogadták a Stamford Bridge-en: "Rafa takarodj!"; "Isten hozott a cirkuszban, a főszerepben a kövér Rafa, mint új bohóc!"; "Kapd be, Benítez, nem látunk szívesen!"

Ezek után persze nem is lett volna bölcs dolog megtartani, de vajon mennyire volt okos lépés egyáltalán odavinni az ősi, gyűlölt rivális korábbi menedzserét…? Eleve halálra volt ítélve, de legalábbis komoly hendikeppel indult a vörösök vezetőjeként többször is a Chelsea szapuló Rafa. Mondjuk ha orrba-szájba nyerte volna a meccseket és kupákat, nem kizárt, hogy melléállt volna a tizenkettedik játékos is. Amszterdamban például nemigen lehetett hallani Benítez-ellenes rigmusokat.

Mindenesetre Abramovics nem gondolta meg magát – hogy is tehetné, miután már minden bizonnyal aláírt szerződése van Mourinhóval –, az viszont biztos, hogy nem jött valami jól ki, hogy egy Európa-liga-siker után kell elválnia a menedzsertől. Aki nyilván nem is hagyta ki, hogy ne bökjön oda kenyéradójának:

„Rövid munkásságom alatt sikerült megbirkózni sérülésekkel, meg kellett győznünk az embereket munkánk helyességéről. Most győztünk, így remélhetőleg mindenki tudja, mit is csináltunk eddig valójában...”

Nem mintha bármi is fel tudná sérteni a módos Roman vastag bőrét, ő nem volt szívbajos akkor sem, amikor a tökéletesen váratlanul és érdemtelenül megnyert Bajnokok Ligája után fél évvel Di Matteo kezébe nyomta a munkakönyvét. A Juventus elleni kínos 0–3-as BL-vereség másnapján, november 21-én jött a hivatalos közlemény, hogy Roberto Di Matteo nem lesz a Chelsea Alex Fergusonja. Az olasz 2012 márciusában lett vezetőedző – miután Villas-Boast is kirúgta Abramovics –, és a következő három hónapban a BL mellé az FA-kupát is Londonba vitte.

Ám novemberben csak a harmadik helyen állt BL-csoportjában a Chelsea, és ha az utolsó fordulóban a Juventus legalább egy pontot szerez a már nyolcaddöntős Sahtar Donyeck vendégeként, az angol csapat lesz az első a sorozat történetében, amely címvédőként nem jut tovább a csoportból. (Szerzett, nem jutott tovább.) Ezt meg nem várta meg a tulaj, ajtót mutatott inkább Di Matteónak.

Ekkor már egy hónapja nyeretlen volt a csapat a Premier League-ben, így visszacsúszott a tabella harmadik helyére. Ezt összességében már nem tűrhette a számtalan esélyt adó Abramovics, váltott. Végül beigazolódott a döntés helyessége, hiszen jelenleg, egy fordulóval a bajnokság vége előtt a... a harmadik helyen áll a Chelsea.

José Mourinho tehát egy Európa-liga-címvédő, Bajnokok Ligája-győztes csapathoz megy, illetve tér vissza. Vagyis ezek után, logikusan Abramovics egy Premier League-arany–BL-trófea kombó után lenne valamennyire elégedett.  Már amennyire ő képes ilyenre.

És igen, José visszatér, hiszen 2004 és 2007 között ő már volt a Chelsea edzője. És hiába nyert ötven év után bajnoki címet (mindjárt kettőt), valamint FA-kupát is a csapat a portugállal, Abramovics rosszul viselte, hogy Európában nem nyertek semmit, így egy nem túl békés elválás következett. Mourinho nem könnyű ember, fújtak is egymásra rendesen az orosszal, a szakember még a szigetről is elhúzott. Most meg ismét őt hívta a kispadra az olajmágnás. Akit kicsapott, megalázott. Úgy látszik, ez egyik félnek sem probléma.

(Fotó: Europress/Getty)