Már 25 éve kritizálnak, mert én vagyok a legjobb játékos – Na vajon ki mondta?

Segítünk még egy kicsit: istennek tartja magát. Nem nehéz, ugye?

Természetesen Zlatan Ibrahimovicról van szó, a AC Milan svéd csatára több mint nyolc hónappal a térdműtétje után ismét edzésbe állt, és ezzel párhuzamosan a megszokott módon fényezte is magát egy csöppet a Sport Mediaset újságírójának egy interjúban.

„Kritika? Ez normális, mert ha nem kritizálnak, akkor nem vagy a csúcson. Már 25 éve kritizálnak, mert én vagyok a legjobb játékos, már megszoktam. Ez olyan, mintha benzint öntenénk a tűzre, ha a tűzzel játszunk, megégetjük magunkat. Hogy még mindig istennek érzem-e magam? Természetesen, semmi sem változott.

Nem jótékonyságból akarok visszatérni a pályára, hanem azért teszem, hogy eredményeket érjek el, ahogyan azt mindig is tettem. Máskülönben nem lenne kihívás számomra, akkor inkább otthon maradnék és a gyerekeimmel játszanék.”

Hozzátette azt is, hogy a Milannak nagy szüksége van most rá, mivel 2023-ban csak egy meccset nyert, a legutóbbi négy meccsét elveszítette.

„Ez nem jó időszak, de kevés kell a változáshoz. Ha tehetek valamit, megteszem, mert azért vagyok itt, hogy segítsek. Most, hogy visszajöttem megváltoznak a dolgok. Amíg sérült voltam, megtettem, amit tudtam: másképp segítettem a csapatot, mint amikor a pályán voltam.”

A 41 éves klasszis nem gondol még a visszavonulásra:

„Sok mindent kell még megtennem 41 évesen is, mert a minőségem nem tűnik el. A test változik, de a minőség nem tűnik el, az megmarad. Azoknak, akik nem hisznek bennem, azoknak a pályán fogom megmutatni, nem szavakban. Nem kell, hogy minden rajtam múljon, szeretném másoknak átadni mindazt, ami bennem van. Ha a csapattársaim jól teljesítenek, akkor én is jól teljesítek. Ha közösen nyerünk, akkor fel vagyok töltődve. Ebben a helyzetben nem az a lényeg, hogy én kapjak dolgokat, nekem csak adnom kell. Ez az én kihívásom, nem az, hogy nagyobb legyen az egóm.

41 éves vagyok, a Milanban játszom és a csúcson vagyok. A csapattársaimért vagyok itt, nem magamért. Ha csak magamra gondolnék, akkor egy szigeten lennék egy szivarral. Ha viszont példát tudok mutatni, akkor megteszem.”