Hanem mert nála jobban tisztelt futballista kevés van a generációjában. A pályán mindig zseni volt, nem voltak balhéi, na meg lőtt egy gólt a világbajnoki döntőben, aminek (is) köszönhetően egész Spanyolországban páratlan tiszteletnek örvend (Itt a Real, itt az Espanyol, itt az Atlético szurkolói tapsolták meg).

Bizonyos szempontból totál nem felel meg a mostani trendeknek Iniesta. Marketing szempontból mondhatni már unalmas, a közösségi médiában sem ő a legérdekesebb arc, nem nyomul, nem akarja magáról a sebezhetetlenség, a kúlság képét kialakítani. Soha nem akart a középpontban lenni, de játékával sokszor elérte mégis ezt.

A pályafutása sem szokványos, de példaértékű a most felnövő futballistagenerációnak, akiknek egy része már új csapatot keres, ha 18-19 éves korban nem kapja meg a lehetőséget.

1984-ben született, 12 éves volt, amikor a Barcelona megfigyelői felfedezték egy ifjúsági tornán, majd a szokásos időszak következett, a Barcelona akadémiáján nevelkedett és tanult. Később azt mondta, ez volt élete legnehezebb időszaka, annyira hiányzott a családja. 1999-ben a Nike Premier Cup nevű tornán ő lőtte a győztes gólt, ezután mondta az akkori csapatkapitány, Guardiola az akkor még fiatal Xavinak: „Te fogsz visszavonultatni engem, ez a srác pedig az összesünket.”

2000-ben edzhetett először az első csapattal, 2002-ben mutatkozott be a Barcelonában egy Brugge elleni BL-meccsen, amiről később azt mondta, ez volt pályafutása legfontosabb pillanata.

2003-ban elég nagy változás volt a Barcelona életében, érkezett Frank Rijkaard, majd Ronaldinho, akinek köszönhetően később a Barcelona újra európai topklubbá vált. A brazil mellett számos új arcot igazolt ezekben az években a Barca (Eto’o, Deco, Márquez, Giuly stb.), vagyis elég nagy volt a konkurencia. Iniesta nem is lett rögtön alapember, de fokozatosan, lépésről-lépésre vált egyre fontosabb rotációtaggá. A 2004-05-ös szezonban már 37 meccsen kapott lehetőséget, igaz, legtöbbször csere volt, ahogy a következő szezonban sem volt kezdő, amikor a Barcelona Bajnokok Ligáját nyert. Az ezt követő néhány évben fejlődött, de csapatszinten a Barca visszaesett.

A csúcson

Igazán szintet 2008-ban lépett, amikor a klub edzője Pep Guardiola lett. Aki teljesen átalakította a keretet, és megálmodta az Iniesta-Xavi kettőst a középpályán, amely az elkövetkező 6-7 évben kiemelkedő és egyben páratlan volt a Barcelonában és a spanyol válogatottban is. Borzasztóan érezték és kiegészítették egymást: Xavi jobban látott, passzolt a pályán, Iniesta cselezésben volt az erősebb. Futballintelligenciájukkal, technikájukkal kiemelkedtek, gyakorlatilag nem volt az ellenfeleknek receptje az ő megállításukra. A spanyol futball aranygenerációjának talán a két legfontosabb láncszemei voltak, vb-t és két Eb-t nyertek.

Azért túlzás lenne gólerősnek nevezni, de amikor betalált, az általában fontos meccsen történt. 2009-ben a BL-ben a Chelsea ellen végig szenvedett a Barcelona, a két meccsen jobbak voltak a londoniak, ráadásul a játékvezető is a Barcát segítette. A Chelsea volt előnyben, amikor a legvégén Iniesta pályafutása második legfontosabb gólját szerezte:

És azért csak a második, mert egy évvel később ő döntötte el a világbajnoki finálét. A spanyol-holland meccs nem igazán emlékezetes, a spanyolok szenvedtek, nem találták a játékukat, egészen a 116. percig döntetlen volt. Ekkor jött Iniesta, majd belőtte a spanyol futball történetének legfontosabb gólját:

Két évvel később megvédte Eb-címét Spanyolország, Iniestát választották a döntő legjobbjának. Ezek az évek voltak a csúcs számára, a válogatott mellett a Barcelonával is halomra nyerte a kupákat.

A 2014-15-ös szezonban Xavi már kevesebbet játszott, rendre Iniesta volt a csapatkapitány, és ez volt az utolsó igazán sikeres éve a Barcával, Luis Enriquével triplázott a csapat, Iniesta pályafutása során negyedszer lett Bajnokok Ligája-győztes.

Az utolsó néhány szezon miatt lehet hiányérzete

2016-ban és idén is bajnokságot nyer(t), de a Bajnokok Ligájában rendre kiesett a Barca, ezért lehet hiányérzete az egész klubnak és Iniestának is. Az idézőjeles sikertelenség legfőbb oka a néha teljesen amatőr vezetőség, amely össze-vissza, logikátlanul igazol. Mindezt úgy, hogy Messi még mindig a csúcson van, a keret magja önmagában erős, de ez kevés, ha a klubvezetők hibát hibára halmoznak.

Az Iniesta-örökség

Sergio Ramos pár napja azt mondta, ha brazilnak született volna, akkor minimum kétszeres aranylabdás lenne, mindezt azután, hogy a France Football nyílt levélben kért elnézést Iniestától, amiért egyszer sem kapta meg a díjat (2010-ben volt a legközelebb ehhez, Messi mögött lett második). Ha csak ennél a gondolatmenetnél maradunk, akkor biztosan mindig felmerül majd a neve, ha azokról lesz szó, akik megérdemelték volna, de mégsem lettek aranylabdások.

Az Aranylabda a legfontosabb egyéni díj, mégis azt érzem, hogy Iniesta öröksége nélküle is teljes. Az nem kérdés, hogy a spanyol futball egyik legfontosabb alakjaként fog visszavonulni, generációjának meg szintén az egyik kiemelkedő játékosa. A statisztikák egyáltalán nem adják vissza az ő zsenialitását, őt tényleg látni kellett pályája csúcsán, ahhoz, hogy valaki igazán értékelni tudja. És azok közé tartozik, akiknek a futballtudása mellett a személyisége is különleges, ennek az összessége meg teljesen egyedivé teszi az ő hagyatékát.

Olyan tiszteletnek örvend Spanyolországban és egész Európában, ami nem gyakori, valahogy képes volt elérni, hogy még azok is elismerjék, akik kedvenc csapatának ártott.

Egyértelmű, hogy hiányozni fog az európai fociból, a mai sajtótájékoztatón azt mondta, 22 év után a csúcson, trófeákat nyerve akart búcsúzni. Azt még konkrétan nem tudni, hogy hol folytatja, Európát kizárta, a pletykák szerint Kínába szerződik.

• Pályafutása legfontosabb pillanatai képeken:

• Ez meg az egyik legjobb összeállítás a cseleiről, góljairól:

(Fotók: Getty Images)