Az élsportban a hírnév, a pénz és az ismeretlenség, a csalódottság között sokszor csak nüanszok döntenek. A profi sportolók az életüket teszik fel arra a néhány évre, amikor a csúcson vannak, mindent megtesznek a sikerért. Akadtak és akadnak olyanok is, akik a mindennél egy kicsivel többet is. Összeszedtünk néhány legendás csalást a sportvilágból.
A háromrészes sorozatunk első része ez a mostani, ebben olyan híres csalásokra fókuszálunk, amelyeknél a dopping és a bunda nem játszott döntő szerepet. Az első részben olyan csalásokat mutatunk be, ahol teljesítményfokozó szerek és bundázás nélkül próbáltak előnyhöz jutni a sportolók, de persze végül lebuktak.
A legnagyobb rivális térdének szilánkosra törése
Az 1994-es lillehammeri olimpiának messze a leginkább várt versenyszáma volt az egyébként rétegsportnak számító női műkorcsolya. Nem véletlenül, hiszen az olimpia előtt nem sokkal történt meg az amerikai sporttörténelem egyik legnagyobb balhéja. A két főszereplő, az olimpiai aranyéremre esélyes Nancy Kerrigan és Tonya Harding volt. Mindkét versenyzőnek volt már érme világversenyről, és mindketten úgy érezték, hogy Lillehammer lehet az ő versenyük. Tonya Harding és férje azonban azt is érezte, hogy az aranyéremre akkor van a legnagyobb esélyük, ha Kerringant kiiktatják a verseny előtt.
A kvalifikációs versenynek számító amerikai bajnokság előtt két nappal az edzését éppen befejező Kerringan elhagyta a jeget, majd nem sokkal később még az arénában egy férfi megtámadta, egy viperával erős ütést mért a térdére. Az esetet nem vették fel a kamerák, de a támadást megelőző és utáni pillanatokról készült felvétel. Természetesen óriási botrány lett, az FBI is közbelépett, és hamarosan kiderült, hogy a támadást Tonya Harding balhés férje, Jeff Gillooly és néhány ismerőse tervelte ki. A támadó Shawn Eckardt volt, Harding testőre. Pechjére – mindenki más szerencséjére – nem találta el Kerringan térdét, így az igazán súlyos sérülésokozás nem jött össze. Kerringannek viszont így is ki kellett hagynia a válogatót (Harding nyert), de az olimpián végül indulhatott. Óriási felhajtás előzte meg a versenyt, közben a botrány sem csendesedett el, Tonya Harding végül csalódást keltően szerepelt, csak a nyolcadik lett. Kerringan sokáig vezetett, de végül egyetlen tizeddel kikapott, az ukrán Okszana Bajul lett az olimpiai bajnok.
Harding soha nem vallotta be, hogy ő volt a támadás kitervelője, azonban azt később beismerte, hogy a nyomozást hátráltatta. A botrány után természetesen nem folytatódott már a karrierje.
Metróval lefutni a maratont
A Boston Marathon a világ legrégebbi maratoni versenye és egyben az egyik legnagyobb presztizsű is. Ez a verseny volt a helyszíne az egyik legnagyobb csalásnak a maratonfutás történetében, és így derült ki egy másik hírhedt csalás.
Rosie Ruiz nyerte az 1980-as Boston Marathon női versenyét. Nyolc napig élvezhette a sikert, majd elvették tőle az első helyet. A botrány azonban már rögtön a verseny után kitört, előbb csak a vádaskodások jelentek meg, majd kiderült, hogy Ruiz nem futotta le a teljes távot. Több egyértelmű jel is volt, egyrészt napos időben rendezték a versenyt, Ruiz ennek ellenére úgy ért be elsőként a célba, hogy nem volt megizzadva. Másrészt 2 óra 31 perc 56 másodperces versenycsúccsal nyert, ez az eredmény akkoriban minden idők harmadik legjobb eredménye volt. Ehhez hozzájött még, hogy a korábbi legjobbja az 1979-es New York-i versenyen elért 2 óra 56 perces eredménye volt, vagyis valószínűtlenül nagy fejlődést mutatott be. A New York-i versenyre egyébként még visszatérünk.
Szintén árulkodó jel volt, hogy nem tudta megmondani, milyenek voltak a különböző résztávjainál az időeredményei, és a nyilatkozataiban arra sem tudott válaszolni, hogy milyen speciális edzéseket végzett. A verseny után pár nappal aztán jelentkezett néhány tanú, elmondták, a cél előtt 800 méterrel láttak egy versenyzőt, aki a nézők közül kilépett, majd elkezdett sprintelni. Először azt gondolták, hogy csak poénkodik valaki. Másnap viszont az újságokban látták, hogy Rosie Ruiz nyert, ekkor mentek el a The Boston Globe-hoz, így derült ki a csalás. Nem sokkal később pedig a címben említett metrós sztorira is fényderült. Szintén egy szemtanú buktatta le Ruizt, akinek az egy évvel korábbi New York-i versenyen tűnt fel, hogy Ruiz a maratoni táv egy részét metróval tette meg. A célba viszont csak a 11. helyen ért be, így senki sem foglalkozott komolyabban vele. Ruiz a csalást egyébként később sem vallotta be, és a bostoni aranyérmét sem adta vissza.
Paralimpián testileg és szellemileg egészséges sportolókkal
A 2000-es olimpián volt néhány komoly botrány, de a legnagyobb egyértelműen a paralimpiához és a spanyol férfi kosárlabdacsapathoz köthető. A sportszerűtlenség és a csalás legmocskosabb módját mutatta be a spanyol csapat. Óriási fölénnyel nyerték meg az olimpiát, Japánt majdnem 70 ponttal győzték le, a döntőben az oroszokat 26 ponttal.
A botrány a torna után derült ki, a csapat egyik tagja, az újságíró Carlos Ribagorda tényfeltáró cikkében írta meg, hogy a válogatott 12 tagjából 10 nem fogyatékkal élő volt. A szabály szerint szellemileg sérült, 75-ös IQ alatt sportolók vehettek részt a versenyen. A spanyol szövetség azonban olyan igazolást adott tíz teljesen egészséges sportolónak, amellyel részt vehettek a paralimpián. Később kiderült, volt rá példa, hogy az egyik edző azt kérte, a kosarasok vegyenek vissza a pályán, mert hanem lebuknak.
A botrány komoly következményekkel járt, a spanyolok csalását követően a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kivette a paralimpia programjából a szellemi fogyatékkal élők kosárlabdáját. A spanyol szövetség egyébként nem csak a kosarasoknál volt sáros, a 200 paralimpikonból legalább 15 teljesen egészséges volt.
Nem mindegy, melyik kézre kerül az óra
Van néhány élethelyzet, amikor jól jön, ha van egy ikertestvérünk. Például ilyen, ha valaki csalni akar egy ultramaratonon. Sergio és Feko Motsoeneng kitalálta a mesteri tervet, konkrétan, hogy egy 90 kilométeres futóversenyt váltóban fognak lefutni. És így elsőre nem is tűnt rossz tervnek, hiszen a két ikertestvért valóban nagyon nehéz megkülönböztetni egymástól. Az ötlet jó volt, maga a kivitelezés azonban egy minimális figyelmetlenség miatt megbukott, pedig nem estek abba a hibába, mint Rosie Ruiz, aki túltolta, és megnyerte a Boston Marathont.
Sergio Motsoeneng egy 1999-es versenyen a kilencedik helyen ért célba, nagyjából 500 dollárt keresett. A két testvér egy 1999-es versenyen kilencedik helyen ért célba, nagyjából 500 dollárt nyertek. Nem sokkal később azonban lebuktak, köszönhetően egy újságírónak. Két fotó került nyilvánosságra, az egyiken a jobb, a másikon a bal kezén viselte az óráját Sergio Motsoeneng. Kiderült, hogy a tesók váltóban futották le a távot, többször is szerelést cseréltek különböző mobil vécékben. A fotó azonban lebuktatta őket, és ötéves eltiltást kapott Sergio Motsoeneng. Az egyébként tehetséges atlétának később sikerült visszatérnie, 2010-ben harmadik helyen végzett – már egyedül.
Isten keze
Valószínűleg a lista legismertebb sztorija az Isten keze-gól. Diego Maradonát minden idők egyik legzseniálisabb futballistájának tartják. Az argentin zseni karrierjének csúcspontja az 1986-os mexikói világbajnokság volt, és ennek a vb-nek a legemlékezetesebb meccse az Anglia elleni negyeddöntő. Maradona ezen a meccsen megrúgta a vébék történetének egyik legzseniálisabb szólógólját, és minden idők egyik leghíresebb csalógólját.
Az 51. percben az egyébként alacsony és egyáltalán nem a fejjátékáról híres Maradona az angol kapus mellett a kapuba fejelt. Gyorsan kinézett a játékvezetőre, majd pár századmásodperccel később elkezdett ünnepelni – miután rászólt a csapattársaira, hogy menjenek és ünnepeljenek. Az angol válogatott összes tagja eközben egy emberként elkezdett reklamálni. 35 évvel ezelőtt nem a VAR és a visszajátszások korát éltük, de még így is szinte mindenkinek feltűnt, hogy Diego Maradona kézzel ért a labdához. A szinte mindenkiben nem volt benne a tunéziai Ali Bin Nasszer játékvezető, aki megadta a gólt. Maradona négy perccel később a fél angol csapatot kicselezve is betalált, Argentína nyert, és meg sem állt a világbajnoki címig.
A negyeddöntőt követően mindenki számára világos volt, hogy Maradona szabálytalanul ért a labdába, de az eredményen már nem lehetett változtatni. A meccs utáni sajtótájékoztatón Maradona gyakorlatilag beismerte a csalást, és egyidejűleg megszületett az egyik leghíresebb nyilatkozat is.
Maradona fejével és Isten kezével született a gól
– mondta.
Nemrég írtunk a futballvilág egyik legnagyobb csalójáról, aki egész karrierje során kamuzott arról, hogy profi futballista:
(Fotók: Getty Images)