Az élsportban a hírnév, a pénz és az ismeretlenség, a csalódottság között sokszor csak nüanszok döntenek. A profi sportolók az életüket teszik fel arra a néhány évre, amikor a csúcson vannak, mindent megtesznek a sikerért. Akadtak és akadnak olyanok is, akik a mindennél egy kicsivel többet is. Összeszedtünk néhány legendás csalást a sportvilágból.

A háromrészes sorozatunk első része ez a mostani, ebben olyan híres csalásokra fókuszálunk, amelyeknél a dopping és a bunda nem játszott döntő szerepet. Az első részben olyan csalásokat mutatunk be, ahol teljesítményfokozó szerek és bundázás nélkül próbáltak előnyhöz jutni a sportolók, de persze végül lebuktak.

A legnagyobb rivális térdének szilánkosra törése

Nancy Kerringan és Tonya Harding az 1994-es téli olimpián bemelegítés közben

Az 1994-es lillehammeri olimpiának messze a leginkább várt versenyszáma volt az egyébként rétegsportnak számító női műkorcsolya. Nem véletlenül, hiszen az olimpia előtt nem sokkal történt meg az amerikai sporttörténelem egyik legnagyobb balhéja. A két főszereplő, az olimpiai aranyéremre esélyes Nancy Kerrigan és Tonya Harding volt. Mindkét versenyzőnek volt már érme világversenyről, és mindketten úgy érezték, hogy Lillehammer lehet az ő versenyük. Tonya Harding és férje azonban azt is érezte, hogy az aranyéremre akkor van a legnagyobb esélyük, ha Kerringant kiiktatják a verseny előtt.

A kvalifikációs versenynek számító amerikai bajnokság előtt két nappal az edzését éppen befejező Kerringan elhagyta a jeget, majd nem sokkal később még az arénában egy férfi megtámadta, egy viperával erős ütést mért a térdére. Az esetet nem vették fel a kamerák, de a támadást megelőző és utáni pillanatokról készült felvétel. Természetesen óriási botrány lett, az FBI is közbelépett, és hamarosan kiderült, hogy a támadást Tonya Harding balhés férje, Jeff Gillooly és néhány ismerőse tervelte ki. A támadó Shawn Eckardt volt, Harding testőre. Pechjére – mindenki más szerencséjére – nem találta el Kerringan térdét, így az igazán súlyos sérülésokozás nem jött össze. Kerringannek viszont így is ki kellett hagynia a válogatót (Harding nyert), de az olimpián végül indulhatott. Óriási felhajtás előzte meg a versenyt, közben a botrány sem csendesedett el, Tonya Harding végül csalódást keltően szerepelt, csak a nyolcadik lett. Kerringan sokáig vezetett, de végül egyetlen tizeddel kikapott, az ukrán Okszana Bajul lett az olimpiai bajnok.

Harding soha nem vallotta be, hogy ő volt a támadás kitervelője, azonban azt később beismerte, hogy a nyomozást hátráltatta. A botrány után természetesen nem folytatódott már a karrierje.

Metróval lefutni a maratont

Rosie Ruiz két rendőr kíséretében, miután megnyerte a Boston Marathont

A Boston Marathon a világ legrégebbi maratoni versenye és egyben az egyik legnagyobb presztizsű is. Ez a verseny volt a helyszíne az egyik legnagyobb csalásnak a maratonfutás történetében, és így derült ki egy másik hírhedt csalás.

Rosie Ruiz nyerte az 1980-as Boston Marathon női versenyét. Nyolc napig élvezhette a sikert, majd elvették tőle az első helyet. A botrány azonban már rögtön a verseny után kitört, előbb csak a vádaskodások jelentek meg, majd kiderült, hogy Ruiz nem futotta le a teljes távot. Több egyértelmű jel is volt, egyrészt napos időben rendezték a versenyt, Ruiz ennek ellenére úgy ért be elsőként a célba, hogy nem volt megizzadva. Másrészt 2 óra 31 perc 56 másodperces versenycsúccsal nyert, ez az eredmény akkoriban minden idők harmadik legjobb eredménye volt. Ehhez hozzájött még, hogy a korábbi legjobbja az 1979-es New York-i versenyen elért 2 óra 56 perces eredménye volt, vagyis valószínűtlenül nagy fejlődést mutatott be. A New York-i versenyre egyébként még visszatérünk.

Szintén árulkodó jel volt, hogy nem tudta megmondani, milyenek voltak a különböző résztávjainál az időeredményei, és a nyilatkozataiban arra sem tudott válaszolni, hogy milyen speciális edzéseket végzett. A verseny után pár nappal aztán jelentkezett néhány tanú, elmondták, a cél előtt 800 méterrel láttak egy versenyzőt, aki a nézők közül kilépett, majd elkezdett sprintelni. Először azt gondolták, hogy csak poénkodik valaki. Másnap viszont az újságokban látták, hogy Rosie Ruiz nyert, ekkor mentek el a The Boston Globe-hoz, így derült ki a csalás. Nem sokkal később pedig a címben említett metrós sztorira is fényderült. Szintén egy szemtanú buktatta le Ruizt, akinek az egy évvel korábbi New York-i versenyen tűnt fel, hogy Ruiz a maratoni táv egy részét metróval tette meg. A célba viszont csak a 11. helyen ért be, így senki sem foglalkozott komolyabban vele. Ruiz a csalást egyébként később sem vallotta be, és a bostoni aranyérmét sem adta vissza.

Paralimpián testileg és szellemileg egészséges sportolókkal

A 2000-es olimpián volt néhány komoly botrány, de a legnagyobb egyértelműen a paralimpiához és a spanyol férfi kosárlabdacsapathoz köthető. A sportszerűtlenség és a csalás legmocskosabb módját mutatta be a spanyol csapat. Óriási fölénnyel nyerték meg az olimpiát, Japánt majdnem 70 ponttal győzték le, a döntőben az oroszokat 26 ponttal.

A botrány a torna után derült ki, a csapat egyik tagja, az újságíró Carlos Ribagorda tényfeltáró cikkében írta meg, hogy a válogatott 12 tagjából 10 nem fogyatékkal élő volt. A szabály szerint szellemileg sérült, 75-ös IQ alatt sportolók vehettek részt a versenyen. A spanyol szövetség azonban olyan igazolást adott tíz teljesen egészséges sportolónak, amellyel részt vehettek a paralimpián. Később kiderült, volt rá példa, hogy az egyik edző azt kérte, a kosarasok vegyenek vissza a pályán, mert hanem lebuknak.

A botrány komoly következményekkel járt, a spanyolok csalását követően a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kivette a paralimpia programjából a szellemi fogyatékkal élők kosárlabdáját. A spanyol szövetség egyébként nem csak a kosarasoknál volt sáros, a 200 paralimpikonból legalább 15 teljesen egészséges volt.

Nem mindegy, melyik kézre kerül az óra

A karóra a kulcs

Van néhány élethelyzet, amikor jól jön, ha van egy ikertestvérünk. Például ilyen, ha valaki csalni akar egy ultramaratonon. Sergio és Feko Motsoeneng kitalálta a mesteri tervet, konkrétan, hogy egy 90 kilométeres futóversenyt váltóban fognak lefutni. És így elsőre nem is tűnt rossz tervnek, hiszen a két ikertestvért valóban nagyon nehéz megkülönböztetni egymástól. Az ötlet jó volt, maga a kivitelezés azonban egy minimális figyelmetlenség miatt megbukott, pedig nem estek abba a hibába, mint Rosie Ruiz, aki túltolta, és megnyerte a Boston Marathont.

Sergio Motsoeneng egy 1999-es versenyen a kilencedik helyen ért célba, nagyjából 500 dollárt keresett. A két testvér egy 1999-es versenyen kilencedik helyen ért célba, nagyjából 500 dollárt nyertek. Nem sokkal később azonban lebuktak, köszönhetően egy újságírónak. Két fotó került nyilvánosságra, az egyiken a jobb, a másikon a bal kezén viselte az óráját Sergio Motsoeneng. Kiderült, hogy a tesók váltóban futották le a távot, többször is szerelést cseréltek különböző mobil vécékben. A fotó azonban lebuktatta őket, és ötéves eltiltást kapott Sergio Motsoeneng. Az egyébként tehetséges atlétának később sikerült visszatérnie, 2010-ben harmadik helyen végzett – már egyedül.

Isten keze

Maradona és az Isten keze-gól

Valószínűleg a lista legismertebb sztorija az Isten keze-gól. Diego Maradonát minden idők egyik legzseniálisabb futballistájának tartják. Az argentin zseni karrierjének csúcspontja az 1986-os mexikói világbajnokság volt, és ennek a vb-nek a legemlékezetesebb meccse az Anglia elleni negyeddöntő. Maradona ezen a meccsen megrúgta a vébék történetének egyik legzseniálisabb szólógólját, és minden idők egyik leghíresebb csalógólját.

Az 51. percben az egyébként alacsony és egyáltalán nem a fejjátékáról híres Maradona az angol kapus mellett a kapuba fejelt. Gyorsan kinézett a játékvezetőre, majd pár századmásodperccel később elkezdett ünnepelni – miután rászólt a csapattársaira, hogy menjenek és ünnepeljenek. Az angol válogatott összes tagja eközben egy emberként elkezdett reklamálni. 35 évvel ezelőtt nem a VAR és a visszajátszások korát éltük, de még így is szinte mindenkinek feltűnt, hogy Diego Maradona kézzel ért a labdához. A szinte mindenkiben nem volt benne a tunéziai Ali Bin Nasszer játékvezető, aki megadta a gólt. Maradona négy perccel később a fél angol csapatot kicselezve is betalált, Argentína nyert, és meg sem állt a világbajnoki címig.

A negyeddöntőt követően mindenki számára világos volt, hogy Maradona szabálytalanul ért a labdába, de az eredményen már nem lehetett változtatni. A meccs utáni sajtótájékoztatón Maradona gyakorlatilag beismerte a csalást, és egyidejűleg megszületett az egyik leghíresebb nyilatkozat is.

Maradona fejével és Isten kezével született a gól

– mondta.

Nemrég írtunk a futballvilág egyik legnagyobb csalójáról, aki egész karrierje során kamuzott arról, hogy profi futballista:

(Fotók: Getty Images)

És ezt olvastad már?
Korszakalkotás: Haaland lehet a Barcelona új Ronaldinhója