Igen, kimondhatjuk, generációk álma vált valóra, ismét ott lesz egy világeseményen a magyar fociválogatott! 1972, vagyis 43 év után jutottunk ki újra az Európa-bajnokságra.
Bernd Storck nem kimondottan szimpatikus figura, idejött és mindent feltúrt, aztán még a mindenki által imádott Dárdai helyett is őt nevezték ki, de most mindent, de mindent megbocsátunk neki, sőt, mondjuk ki: Herr Storck a legnagyobb király! Minden húzása bejött, Oslóban Kleinheisler, Pesten Priskin beállítása volt meglepetés, ám aztán mindketten gólt rúgtak.
Te jó ég, Priska mekkorát gólt lőtt már!
Gyönyörű. Hihetetlen. Ilyen gólokat olyanok rúgnak, akik kijutnak az Eb-kre.
Rajtuk kívül Nagy Ádám beállítása is telitalálat, a Fradi sihedere a csapat legjobbja volt az első félidőben, elképesztő mennyiséget dolgozott, a norvégok zsenijét, Ödegaardot leszedte a pályáról. Sokkal nagyobb zseni volt.
Mi meg sokkal jobbak, mint a norvégok, akik, ha tényleg ennyit tudnak, akkor semmi keresnivalójuk egy Eb-n. Ha meg mi ezt tudjuk, akkor lehet, hogy mégis ott van a helyünk a kibővített tornán. Helló, Högmo! Gusztustalan, mi?
A második félidőt is lejátszották, de volt két kapufa Király megint remekül védett. Aztán jött Böde, aki rácsúsztatta egy norvégra, Henriksenre, aki besegített! GÓÓÓL! 2–0!
Vagyis:
KIJUTOTTUNK AZ EURÓPA-BAJNOKSÁGRA!
Henriksen aztán a másik kapuba is rúgott egyet, de ennél több örömük nem volt a norvégoknak.
És az a durva, hogy a két meccs alapján tökre megérdemeltük!
Magyarország–Norvégia 2–1 (1–0)
Gól: Priskin, Henriksen (öngól), ill. Henriksen
(Fotó: AFP)
