Ha jelen pillanatban beírjuk a másodedző, Eder Sarabia nevét a keresőbe, az első oldalakon csak és kizárólag a hétvégi Real Madrid–Barcelona mérkőzés alatt elhangzott dühös kifakadásairól szóló találatok jelennek meg. Mint azt szinte minden sporttal foglalkozó portál megírta, Sarabia a padról káromkodásokkal fűszerezett megjegyzésekkel kísérte végig a meccset. Újabb hírek szerint a keret elégedetlen a másodedző stílusával, zokon vették a kifakadások nyelvezetét. Volt már szakember, akinek emiatt mennie kellett.

A sajtóban és a szurkolók között is megoszlanak a vélemények Sarabia előadásáról, holott semmi olyat nem csinált, ami korábban ne történt volna meg milliószor a pályán. Egyedül a száját felejtette el letakarni, ami nyilván azért történt, mert nagyon dühítették a pályán látottak.

De probléma ez?

Sok edző nem hisz abban, hogy a pálya mellett integetve, bekiabálva, „színészkedve” van értelme, mert az érdemi munka az edzéseken és az eligazításon történik, a meccs előtt, de mondja ezt el majd valaki Jürgen Kloppnak, Mourinhónak, vagy Diego Simeónénak is.

A Valverde-korszak emblematikus jelképe lehetne, ahogy az edző a pálya szélén guggol, és rezzenéstelen arccal, szó nélkül nézi, ami a pályán történik. Ha valaki nem tudná, a Valverde-éra a Barcelona történetében nem sikerült jól, az edző munkássága során csúcsosodott ki egy halom probléma, ami főképpen a Bartomeu vezetésnek köszönhető: rossz igazolások sorozata, a csapat tradícióihoz méltatlan filozófia, vagy az, hogy a százmilliós játékosokkal képtelen volt mit kezdeni az edző, vagy mert nem találta a helyüket, vagy mert sérültek. Már évek óta nem a Barcelona játssza a legjobb (szórakoztató és közben eredményes) focit, sőt, pár meccset eltekintve inkább a közepes jelző jut az ember eszébe, és mindezt úgy, hogy a soraik között tudják a sportág történetének egyik legkiemelkedőbb játékosát. Szóval van mi miatt dühösnek és frusztráltnak lenni.

Láttuk már azt, hogy egy edző minősíthetetlen stílusban terrorizálja a játékosait, akárhol is edzősködik (nincs is munkája jelenleg), de ez nem az volt. Sarabia látta, milyen hibákat követnek el a játékosok a pályán, hogy nem azt csinálják, amit megbeszéltek edzéseken, és ezt pár kurva élettel, és basszameggel fűszerezte.

Nem biztos, hogy Sarabia (és Setien) az, aki kell a Barca élére, nem biztos, hogy ha ők is a megfelelő szakemberek, a tudásuk elég lesz, hogy a vezetők éveken át tartó balfaszságait a pálya mellől kijavítsák, de az biztos, hogy ezt a klubot és ezt a keretet fel kell rázni. És ehhez minden eszközt meg kellene ragadni, azt is, hogy a pálya mellől motiválják őket, ha az edző szerint valamit nem jól csinálnak. És a Madrid ellen sok minden nem jól csináltak. Az első félidőben kihagytak minimum két tiszta ziccert, a másodikban pedig átrobogott rajtuk az ellenfél.

Ha emiatt mennie kell Sarabiának, az eddig is számtalan sebből vérző Barcelonánál nagyobb a baj, mint hittük.

(Fotó: Jose Breton/Pics Action/NurPhoto via Getty Images)