Amikor ismét igent mondott a válogatott hívására az egyetlen igazi magyar gólvágó, akkor nem pont erre számított. És ezt nem is rejtette véka alá.
Nikolics Nemanja évek óta mindenhol rugdossa a gólokat, azonban a válogatottba így sem fért be. Na nem azért, mert valaki még többet lőtt, hanem a stratégia miatt. Most az új kapitány ismét számít rá, jött is, a kazahok elleni égésnél kezdő is volt, aztán a skótok ellen már nem.
De nem is ez a lényeg, hanem hogy a meccs után őszintén és szigorúan rávilágított a lényegre is.
„Bármit mondanék, az kifogás lenne és alibi, amit nem akarok keresni. Négy nap alatt kétszer vesztettünk, ezt nehéz feldogozni, bár a mai meccsen egy döntetlen benne volt a játékban. Ma harcoltunk, küzdöttünk, de a foci nem csak erről szól, nem elég csak futni. Gólokat kell szerezni, és szép játékot mutatni.”
„Ezt a sportot gólokra játsszák, ha csak futni és harcolni akarunk, akkor rossz sportágat választottunk.”
Aztán feltették neki a logikusnak tűnő kérdést, hogy később is átrepüli-e a fél világot, ha hívja a kapitány. Fél perc csend után ennyit mondott:
„Nem tudom.”
Azt azért tegyük hozzá halkan, hogy egy válogatottban akkor is dicsőség játszani, ha az olyan pocsék, mint a magyar, szóval illene ezen nem gondolkozni.