A FIFA és az UEFA beadta a derekát: jön a gólvonal-technológia! Lássuk, miknek kell végleg búcsút intenünk a futballból. Örülünk?
A labdarúgás történetét számos, mára legendává nemesült vitás szituáció tarkítja. Maradona 1986-os kezezős gólját például az argentinok nem átallnak Isten kezeként aposztrofálni – a Magasságos tehát, ha feltételezzük, hogy így, deus ex machina segítségével óhajtaná befolyásolni kedvenc focimeccseit, most nem örül.
Ellentétben azokkal az angol-drukkerekkel, akik nem láthatták élőben Geoff Hurst második gólját 1966-ban az NSZK elleni vb-döntőben. Merthogy szerencsétlen angolok, akiket ’66 óta folyamatosan az ág is húz bírószempontból, akkor egy olyan találatot ünnepeltek, ami (valljuk be, látszik) nem volt gól.
Húsz évvel később Maradona és Isten keze visszaadta a kölcsönt, de az angolok szenvedéseinek közel sem lett vége: jött a ’98-as világbajnokság és Campbell (azóta is vitatott) meg nem adott fejese, amire még maga Erzsébet királynő is talpra ugrott a stadionban. Majd 2010 és Larrionda bíró elképesztő hibája: Lampard labdája úgy harminc centivel a gólvonal mögött vágódott le, mégse adta meg.
Nem csoda hát, ha a híresen karót nyelt angol szövetség, az FA is egyre lelkesebben kezdte szorgalmazni a gólvonal-technológiát – nagy és kivételes egyetértésben a FIFA vezérkarával, akiknek még tán mindig csuklik a szülőanyja a 2010-es vb óta.
Lehet rinyálni (és az emberek általában szoktak is), hogy a modern technika tönkreteszi a futballt – de nekem ne mondja senki, hogy jó érzés jogtalanul kikapni. Akik most a legjobban hőzöngnek a gólvonal-technológia ellen, azok nyilvánvalóan annyival tudnák le egy meg nem adott gól miatti kiesésüket egy Eb-elődöntőben, hogy jaj, hát nem ez a gyönyörű a futballban? Persze, bennem meg épp most reinkarnálódott Kalkuttai Teréz Anya.
A FIFA malmai lassan őrölnek, két év kellett ahhoz, hogy belássák: nem várhatnak tovább. A célfotó évtizedek óta döntési eszköz, mint ahogy a videobíró rendszere is az egyes sportágakban. Ha elfogadjuk, hogy szponzori pénzek, tévéközvetítési jogok és az átigazolási csinadratta mozgatják a modern futballt, ugyan, miért kellene középkori módszerekkel dolgozni a pályán? Vannak fedett stadionjaink, fűthető gyepünk, az orvosi stábok manapság leginkább a NASA kutatólaborjára emlékeztetnek – komolyan azzal áltatjuk magunkat, hogy a közönség (amely ugyan már csak elenyésző, sőt, nem is feltétlen szükséges appendixe csupán a nagy futballvarázslatnak) majd szó nélkül tűri, hogy valaki benéz egy másfél méteres lest?
Nevetséges és hipokrata álláspont, hogy az ultráknak lassan DNS-mintát kell adniuk, hogy bejuthassanak egy-egy meccsre, de közben arcátlanul azt állítják: a játék egységessége a cél. Persze! A magyar vagy ukrán nyugdíjból például milyen könnyű kiperkálni a 200 eurós Eb-jegyek árát! Hogy a megyei II-ben ugyanolyan feltételekkel lehessen futballozni, mint az Allianz Arénában? Nos, az én falum pályája hírhedt ebből a szempontból: eső után konkrét dagonya, eső híján pedig többcentis repedések tarkítják, de még ha ezektől el is tekintek, akkor se vélem felfedezni a high-tech fülhallgatós walkie-talkie-t a sporiknál. Például. Igaz, nincs is szurkolói kártya, mert a szomszéd kertből simán végig lehet nézni a meccset – de könyörgöm, akkor ne papoljunk már egyenlő feltételekről!
Modern futball kell? Oké! De akkor ne a pókkameránál álljon meg a fejlődés, mert azért a meccsenkénti két bevágott képért igazán felesleges vaskos eurótízezreket kifizetni egy ilyen kütyüért. Úgy tűnik, Sepp Blatter és Michel Platini végre maga is belátta a helyzet tarthatatlanságát (utóbbit legalábbis kényszerítették, hogy így tegyen), úgyhogy a FIFA tegnapi ülésén végre kinyögte: bevezetik a gólvonal-technológiát.
Nem árt azonban pár dolgot tisztázni ezzel kapcsolatban: ez NEM videobírót jelent, csupán azt, hogy a Lampard-féle eseteknék szépen visszanézik, mi is volt a stájsz, és aszerint ítélnek. Erre két rendszert fognak tesztelni: a Hawk-Eye, azaz Sólyomszem a teniszből már ismerős lehet, a másik pedig a labdába épített chip, becsületes nevén GoalRef. A végső szót viszont ezentúl is a bírók mondják majd ki, az egyes tagországok szövetségei pedig eldönthetik, élnek-e az új rendszer bevezetésével.
A másik tisztázandó dolog az kicsit kényelmetlenebb, nevezetesen, hogy sokan Kassai Viktor (pontosabban Vad II István gólbíró) súlyos hibájának tulajdonítják a döntést. A helyzet az, hogy ha a FIFA ilyen gyors reagálású egység volna, boldogabb világban élnénk, de ne áltassuk magunkat: nem nekünk, magyaroknak köszönhető a gólvonal-technológia bevezetése. A kedvencem egyébként az alábbi bölcs megfogalmazás egy reggeli cikkből:
"Kassai Viktor eredményt befolyásoló, meg nem adott gólja után nem vár tovább a videobíró bevezetésével a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA)."
Három apró kérdés:
- Milyen gólt rúgott Kassai, amit nem adtak meg?
- Milyen eredményt befolyásolhatott egy olyan ukrán gól meg nem adása, ami másfél méteres lesről indult? (Én vagyok itt a nő, elvileg én nem értem a lesszabályt!)
- Milyen videobíró? Gólvonal-technológia lesz, kétféle, egyik nem is videós.
Amúgy minden stimmel, uraim.
És kivételesen a döntéssel is egyetértek. Viszlát, meg nem adott gólok! Helló, gólvonal-technológia!