Brian Cardinal

Cardinal, vagy ahogy becézik The Custodian, 2011-ben lett bajnok a Dallas Mavericks színeiben. Ekkor meccsenként 11 percet játszott a center és 2.6 pontot szerzett. Ezeket a számokat megfelezte a legutóbbi szezonra, de ez lényegtelen, hiszen már egy aranygyűrű büszke tulajdonosa a 203 centije ellenére karrierje során 2.3 lepattanót átlagoló 35 éves magasember. Ő az, akit alapból a saját társai is kiröhögnek - általában kiváló ütemérzékű védekezése miatt, pazarul lép be a zárásokba és tízből kilencszer nem sikerül támadófaultot kiharcolnia, amikor beleáll. Ám van hogy azért kacagnak értetlenül, mert nagy ritkán elsül a (vaj)keze és behajít egy-egy triplát.

Itt egy kiváló összeállítás Cardinal képességeiről:

Darko Milicic

A 213 centiméter magas szerb még mindig csak 26 éves, de már 2004-ben, 19 évesen az NBA-bajnoki címet szerzettek listáján tudhatta magát. A Hemofarm hatalmas tehetségnek tartott centerét a draft első körének második helyén foglalta le a Detroit, egy év múlva már ott figyelt a gyűrű az ujján. Ő a valaha volt legfiatalabb külföldi, aki pályára lépett a NBA-ben. Az első szezonjában meccsenként öt percet sem játszott, így kemény 1.4 ponttal járult hozzá a bajnoki sikerhez. De azt hittük, ezután fog majd robbantani. Nem így történt, Darko a következő nyolc évben egy szezonban jutott csak nyolc pont fölé és méretei ellenére lepattanóban is szégyenkeznie kell a 4.2-es átlagával. Ezzel kiérdemelte a mázlista-listára kerülést.

Luc Longley

Lucien James "Luc" Longley volt az első ausztrál játékosa az NBA-nek, a 218 centis óriás háromszor is megcsókolhatta a Larry O'Brien trófeát, naná, hogy az akkor verhetetlen Chicago Bulls játékosaként. A cserecenter fénykorában is arról volt híres, hogy nem volt túl fess - igen, túlsúllyal suhant a parketten, de a magassága miatt néha begyömöszölte a labdát a gyűrűbe. A 218 centi ellenére a 4.9-es lepattanóátlagra nem lehet annyira büszke. Tíz évig gyönyörködhettünk harmonikus mozgásában.

Dennis Rodman

Az azóta már 51 éves - igen, bármilyen hihetetlen is - Féreg egyik keze összes ujjára jut egy-egy aranygyűrű, holott 14 éves NBA-pályafutása alatt épphogy hét pont fölé kúszott a pontátlaga: Dennis 7.3 pontot átlagolt, kettő méternél messzebbről csak véletlenül találta el a gyűrűt, ám nála kevesen szedték jobban a lepattanókat - 1992-ben például 18.7 pattanót kapart össze meccsenként a Detroit mezében, mindezt úgy, hogy mindössze 198 centis. Persze az öt bajnoki címhez kellett az is, hogy - akárcsak Longley - minden idők legjobbjával játsszon együtt a Bullsban a '90-es évek közepén. A Féreg végezte a piszkos munkát Jordan és Pippen mellett.

Didier Ilunga-Mbenga

A zairei születésű belga válogatott centernek nemigen volt esélye kiégnie, elfáradnia pályafutása alatt: öt NBA-szezon van mögötte és mérkőzésenként 3,7 percet töltött a pályán. Mikor? Eldőlt meccsek utolsó perceiben, negyedek vége előtt néhány másodpercre vagy épp faultolni, fát vágni.

Legutóbb a New Orleans Hornets nézőit boldogította, a tavalyi szezonban karriercsúcsot átlagolt lepattanókból, 2.1-et... D.J. Mbenga a legjobbkor volt a legjobb helyen, 2009-ben és 2010-ben is a Los Angeles Lakers töltelékembere volt, épp akkor, amikor az aranysárgák a csúcson voltak. Két bajnoki arany a vitrinben, és az élmény, a büszkeség a szívében, hogy egy öltözőben ülhetett Kobe Bryanttel.

Luke Walton

Szintén a Lakers zsenijének mormolhat el minden éjjel pár imát Luke Walton, Bryant farvizén ő is beevezett kétszer a győztesek közé. Na meg faterjának, Billnek, aki a kosárlabda Hall of Fame-jének, azaz Hírességek Csarnokának büszke tagja. Luke nem örökölte meg teljesen a fater tehetségét - aki tizenhárom pont felett átlagolt pályafutása során, és a Legértékesebb Játékos volt 1978-ban - ám a neve jól jött. De szintén "csak" kétszeres bajnok, Luke tehát ebben utolérte a papát. Másban abszolút nem, kilencéves pályafutása alatt egyszer, 2007-ben jutott tíz pont fölé (11.4), sőt ekkor jutott a csúcsra minden egyéb területen is (5 pattanó, 4.3 assziszt), úgy tűnt, lesz a fiúból valami. Nem lett. El is cserélték, most a Clevelandben jutott kerek két pontig meccsenként. Épp amennyi aranygyűrűje van...

Robert Horry

Horry kilóg a sorból némiképp, mert rá a fakezű kifejezés semmiképp sem igaz - nem véletlenül becézték Big Shot Bobnak –, ám a mázlista annál inkább. Persze ez is nézőpont kérdése, megvilágíthatjuk úgy is, hogy a csapatok voltak szerencsések, hogy a keretükben tudhatták a kiscsatárt: Robert egészen hihetetlen módon hét bajnoki címmel (1994, 1995, 2000, 2001, 2002, 2005, 2007) büszkélkedhet! A 40 éves Horry az egyetlen olyan játékos, akinek legalább 7 bajnoki címe van és nem az 1960-as évek Boston Celticsében pattogtatott. Neki ugyan abszolút nem volt bükkből a keze (az utolsó másodpercek kíméletlen hóhéra volt, talán ő volt ebben az egyik legjobb a ligában), de azért 17 éves NBA-szereplése alatt mindössze háromszor csúszott tíz pont fölé az idényátlaga, szóval nem köré építették a bajnokcsapatokat.

Brian Scalabrine

Ő cikkünk ihletője, a múzsa! A vörös csatár a non plus ultra, az igazi antitalentum, a tökéletes antisportoló, akit bizonyosan utoljára választottak a csapatkapitányok az elemi iskola kosár- vagy baseball-meccsei előtt. Már amikor épp nem volt tesiből felmentve a mamlasz. Sokat elárul valakiről, ha a White Mamba becenevet kapja a szurkolóktól - Kobe Bryantre hajazva, aki a Black Mamba –, úgy, hogy gyakorlatilag kettétöri a Spaldingot, ha hozzáér. Persze Briant miért is zavarná ez, na meg az, hogy pályafutása alatt 3.1 pontot hordott össze meccsenként, amikor van egy bajnoki címe 2008-ból. A Boston meneteléséből majdnem 2 egész ponttal (1.8) vette ki a részét. Idén a Chicagót erősítette. És imádták ott is, elképesztő nagy közönségkedvenc a fickó. És bajnok.

Ez a kis összeállítás meg önmagáért beszélt, mi sírtunk: 

Szerinted ki a mai kor Michael Jordanje? A mi véleményünket itt olvashatod!

(fotó: celticslife.com, historicalwallpapers.blogspot.com, lakers.ocregister.com)