A kilencvenes években a Serie A-ba igazoltak a legnagyobb focisták – így fordulhatott elő, hogy a kisebb csapatokban is nagy nevek szerepeltek. Például Détári Lajos.
A sikeresnek mondható, kupagyőzelemmel zárt frankfurti, valamint két görögországi – ide a világ harmadik legdrágább futballistájaként igazolt! – idény után sorban álltak az elmúlt 25 év legjobb magyar labdarúgójáért a még nevesebb egyesületek, köztük a Juventus.
A nápolyiak őt nézték ki harmadik külföldinek a zseniális argentin, Diego Maradona és a brazil gólvágó, Antonio Careca mellé – végül különféle okok miatt meghiúsult a transzfer, és inkább a brazil védekező középpályást, Ricardo Alemaót vették meg.
Bologna
Détári Lajos (alsó sor jobbszélén) csapatkapitánya is volt a Bolognának
Balszerencséjére a piros-kék klub legsötétebb korszakába sikerült megérkeznie. A helyi szakma féltette a súlyfelesleggel küszködő, lustának titulált Détárit a fizikálisan rettentő kemény Serie A-tól, és tulajdonképpen igazuk is lett. Hiába a győztes debütálás és a negyeddöntőig való menetelés az UEFA-kupában, a csapat a bajnokság utolsó, 18. helyén végzett. Détárit elsősorban nehezen összeférhető személyisége, arrogáns stílusa, szeszélyessége miatt kritizálták. Nem tett jót a megítélésének néhány forró fejjel tett nyilatkozata sem, például amikor csapattársait szidta, amiért azok képtelenek normálisan passzolni, vagy amikor egy újságíró Michel Platini és közte vont párhuzamára az „Annyira hasonlítok rá, mint Sophia Lorenre” riposzttal reagált.
Persze, ahogyan ilyenkor lenni szokott, a tifosik imádták. Briliáns technikája, látványos góljai minden második hétvégén elbűvölték a Renato Dall’Ara stadion népét, egyesek szerint egyedül az ő játéka miatt volt érdemes összespórolni a jegyet a bajnokikra. A térdsérüléssel kísért szezont öt találattal zárta, amivel a házi góllövőlistán második helyen végzett Kubilay Türkyilmaz mögött.
A kiesés ellenére sem hagyta el a Bolognát, az 1991–92-es szezont a másodosztályban húzta le. Finoman szólva nem rajta múlott, hogy a társaság a Serie B-ből is majdnem kizúgott – mi lett volna, ha nincs a kilenc gólja?
Búcsúzóul a hektikus időszak ellenére szépeket nyilatkozott
„Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. Nem volt szerencsénk, és itt nem csak a sérülésemre gondolok. Mégis csodálatos emlékekkel távozom. Sose felejtem el, mennyire jólesett, amikor megállítottak a szurkolók az utcán, és csak úgy beszélgettünk a futballról, vagy amikor egyik nagy kedvencemmel, Gianni Morandival találkozhattam. Hiányozni fog kedvenc éttermem, ahová gyakran beültünk a meccsek után halat enni. Az biztos, hogy a szívemben mindig marad hely Bolognának.”
Ancona
A kevés értékelhető pillanatot hozó szezon legemlékezetesebbét az Internazionale vendégjátéka jelentette, amit a 10-esben virító klasszis talán legjobb olaszországi mérkőzéseként jegyeznek az almanachok. Történt, hogy egy szakadó esős decemberi vasárnap délután a milánói sztárcsapat kissé nagy mellényben érkezett a százezres városba, és a két remek gólt szerzett Döme pazar játékának köszönhetően 3–0-s pofonba szaladt bele. A másnapi újságok tele voltak a 29 éves magyar középpályással, felemlegetve, hogy a Juventus mekkorát hibázott, amiért annak idején nem igazolta le.
Miért szereti a calciót?
„Mert az olasz futball a legjobb a világon. Az angol unalmas, van három-négy kiemelkedő csapat, és aztán a nagy semmi. A spanyol ugyan látványos, de azért, mert túl sok teret engednek az ellenfelek. Az olasz igazán teljes. Ugyanakkora szerepe van a taktikának, mint a technikának, sőt. Nagyon tetszik, ahogy részletesen tanulmányozzuk a másik felet, és próbáljuk megtalálni a gyenge pontját. Izgalmas.”
Hogy a Németországban és Görögországban valódi sztárként kezelt Détári miért nem futott be igazán nagy karriert a Serie A-ban, nem tudni. Talán a balszerencse, talán a sérülések szóltak közbe. Ki tudja, hogy alakult volna a sorsa, ha azon a bizonyos amerikai túra után a Juventus nem Roberto Baggióra összpontosít helyette...
Tovább a:
Legfrissebb cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
Kézigránát, malacfej és Vespa – Mit lehet egy focipályára hajítani?