Még nem tértünk magunkhoz a sokkból, de nem is akarunk. Mámorító érzés kétszeri hosszabbítás után legyőzni egy olimpiai ezüstérmest, felfoghatatlan nagy csatában nyert szerda kora délután a magyar férfi kézilabda-válogatott Izland ellen. A rendes játékidőben rendre Mocsai csapata vezetett: a második félidő legelején már öt góllal is, 17-12-re, öt perccel a meccs vége előtt pedig 26-24-re. Aztán az izlandiak kaptak némi támogatást, az érthetetlen kiállítás és néhány meglepő magyar támadófault után háromszor is betaláltak és 27-26-os vezetésnél támadhattak az elődöntőért.

És ekkor valaki vagy valami megfogta a magyarok kezét és 12 másodperc alatt mindent visszakaptunk, amit az előző pár percben - vagy pár évben - elvettek tőlünk: Stefansson hetest harcolt ki Izlandnak, ám Fazekas bravúrral kivédte Gudjonsson próbálkozását (Nándinak 21 védése volt! Földöntúli.), a kipattanót összeszedtük és két gyors, de pontatlan passz után Lékai felkaparta a lábához kapott csúszós labdát és kiegyenlített! Hosszabbítás. Majd még egy. Azt végül jobban bírtuk, a korábban megvetett, leköpködött Nagy Laci öt gólt lőtt a ráadásban, vitte a hátán a csapatot és végül eggyel nyertünk, elődöntősök vagyunk! Aki ezt a meccset látta, mindent látott. Ezért érdemes sportrajongónak lenni, az ilyen sikerekért érdemes élni.

Az ilyen jellegű fordulatra, mint amit a rendes játékidő végén produkáltak a srácok korábban leginkább ellenkező előjellel volt példa. És amit vélhetően soha nem felejt el a férfiak jelenlegi szövetségi kapitánya, Mocsai Lajos, aki nemes egyszerűséggel a férfiválogatott történetének egyik legnagyobb győzelmének titulálta az Izland-verést. Mocsai olyanokat élt át a női kispadon, amitől csoda, hogy még életben van:

Női olimpiai döntő, Sydney - 2000

Persze a hihetetlenül képzett, egyértelműen a világ egyik legjobb edzője is kellett ahhoz, hogy a 2000-es olimpia döntőjében a kézilabda-történelem egyik legnagyobb bukását mutassa be a magyar női válogatott Dánia ellen. Mocsai ugyanis a 42. percben - amikor hatgólosra (!) nőtt a különbség - Farkas Ágit és Pigniczki Krisztinát is lecserélte, a helyükre Deli Rita és Lőwy Dóra érkezett. Az persze nem kérdés, hogy a két csereember is kiváló játékos volt, ám Farkas és Pigniczki akkortájt a világ legjobbjai közé tartozott. Pihentetni akarta őket a mester, 18 perc volt vissza és ugye 23-17-re megléptünk. Azt tudni kell, hogy ma egy hatgólos fór bő negyedóra alatt könnyedén ledolgozható, ám 2000-ben még lényegesen lassabb volt a játék, akkoriban ha egy együttes ennyire elhúzott, akkor (főleg a nőknél) a másik gárda már csak loholt az eredmény után, aminek a következménye általában egy elbukott hajrá volt. Csakhogy nem a dánoknál, akik egy pillanatra sem adták fel. 23-20-nál Mocsai ismét bele próbált nyúlni a meccsbe, ám ekkor már nemigen tudott, újabb három dán gól után ott álltunk leforrázva - 23-23. Még 25-ig vitt minket a lelkesedés, utána Sitiék összeroppantak. Anja Andersen háromszor is beköszönt és végül négy góllal kikaptunk. Az utolsó negyedórát 14-4-re veszítette el a magyar válogatott és lett olimpiai második. Ez nem egy megnyert ezüst volt, hanem egy elveszített arany. Sosem múló tompa fájdalom.

Magyarország-Dánia 27-31 (16-14)

Női világbajnoki döntő, Zágráb - 2003

Szórunk még egy kis sót a sebeinkre, ugyanis kísértetiesen hasonlított a sydneyi ütközetre a három évvel későbbi világbajnoki döntő. Zágrábban, szinte hazai pályán (8000 ezer néző előtt) játszhattak Görbiczék a franciákkal. Tíz perccel a lefújás előtt 23-18-ra vezettünk, ekkor sokaknak beugrott az olimpiai döntő, ám most nem 18, hanem csak 10 perc volt vissza. Ennyi idő alatt kellett volna megtartani az ötgólos előnyt. Sima ügy. Sőt, még sokkolóbbat mondok: másfél perc volt hátra, amikor megboldogult Kulcsár Anita góljával 28-25-öt mutatott az eredményjelző. Egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy innen ne legyünk világbajnokok. Kilencven másodperc, három gól ide. Aztán 44 másodperc és kétgólos magyar vezetés. Hogy bukhattuk el innen? Szerintem erre nincs válasz. Nézd meg. Őrület!

Magyarország - Franciaország 29-32 (28-28, 11-8) - hosszabbítás után

Férfi világbajnokság, Németország - 2007

Hatalmas férfi győzelemmel kezdtük, azzal is fejezzük be, hiszen a szánk íze most felettébb édes. És persze erről emlékeink élénkebbek is, mint a még mindig fájó női bukásokról.
Öt éve, a 2007-es világbajnokságon visszaadtunk valamit a dánoknak 2000-ért. Skaliczki László tanítványai az előző évi Eb-bronzérmes ellen kezdték meg a vb-szereplést, tízezer néző előtt, Kielben, mely a dán határtól pár kilométerre található. Egy hullámzó meccsen, öt perccel a vége előtt 28-24-es dán vezetésnél minden - vagyis itt csak az első meccs - veszni látszott. Akárcsak Izland ellen az utolsó másodpercekben. Mínusz négy gól rengeteg a jobbnak tartott északiak ellen. Aztán Császár és Nagy is betalált, Ulrik Wilbek mester pedig megérezte, hogy baj lehet, ám ekkor már nem lehetett megállítani a vérszemet kapó magyarokat. A két Iváncsik is betalált, egyenlítettük, és ekkor Puljezevics is úgy döntött, beszáll a meccsbe: Christiansen ziccerét és Boldsen hetesét is megfogta. Fordítottunk, ám a furfangos forgatókönyvíró még belenyúlt a meccsbe, nem volt elég a drámából: Nagy Laci ugyanis eladta a labdát, Christiansen ismét ziccerben törhetett a kapunkra, de Puki valami elképesztő bravúrral ezt is megfogta! Gál Gyula pedig slusszpoénként a szétszakított mezű Diaz passzából még átejtette Hvidtet, és ekkor már Spellerberg találata senkit sem érdekelt. Az utolsó öt percben 6-1-re vertük Dániát! Az egyik legnagyobb győzelem volt, amit kézilabda-meccsen láthattunk!

Dánia-Magyarország 29-30 (16-14)

Mi már május közepén szóltunk: "De vajon vissza lehet-e építeni a működő gépezetbe Nagyot? Igen, vissza kell építeni! Mert ő a világ egyik legjobb játékosa és vele akár érmesek is lehetünk az olimpián."

(fotó: sportmenu.net)