Oscar Pistorius szerepelhet a londoni olimpián. Ez a mondat most még csak egy teljesen átlagos sporthír, ám ha mögé nézünk, akkor akár egy végtelen történet kezdete is lehet. Vajon hova vezet a döntés, mely szerint az amputált lábú sportember részt vehet az épek olimpiáján is? Mr. Blade Runner.
Oscar Pistorius 1986. november 22-én a dél-afrikai Pretoriában született súlyos fejlődési rendellenességgel. Lábaiból hiányzott a szárkapocscsont, és lábujjai sem nőttek ki megfelelően, így szülei két lehetőségből választhattak: vagy egész életében tolókocsihoz lesz kötve gyermekük vagy amputálják a kisfiú lábait térd alatt. A két rossz közül utóbbit választották. Ma már tudjuk, hogy jó döntést hoztak, a kis Oscar már 11 évesen sportoló lett, ma meg ő az első parasportoló, aki kvalifikálta magát a rendes – szörnyű ezt leírni – nyári olimpiai játékokra is. És a paralimpiára is. Pistorius eredményeivel nincs is gond, hiszen egy mérhető sportágban, nevezetesen a futásban teljesítette az elvárt szintet, 400 méteren.
Vagyis teljesítette is, meg nem is. Megpróbálom eloszlatni az opálos ködöt: a június végén rendezett afrikai bajnokság 400 méteres döntőjében 45.52 mp-es idővel ért célba, másodikként. Ez viszont elmaradt az indulási jog megszerzéséhez szükséges 45.25 mp-es A-szinttől. Pistorius ugyan tavaly júliusban 45.07-es futott az egykörös távon, a Dél-Afrikai Olimpiai Bizottság azonban ezzel nem elégedett meg, előírása szerint a lábprotézisekkel futó sportembernek a kvótaszerzéshez az olimpia előtti három hónapban újra meg kellett volna futnia az A-szintet. Úgy festett tehát, Peking után Londonban is csak a paralimpián vehet részt Pistorius. Aztán a szövetségnek mégis megenyhült a szíve, előbb beválasztották a dél-afrikai 4x400 méteres váltóba, majd néhány órával később 400 méteren is engedélyezte az indulását a londoni játékokon. „Ez életem legboldogabb pillanata, büszke vagyok” – kürtölte világgá a Twitteren örömét a futó.
Minden tiszteletem Oscaré, egészen hihetetlen, hogy mekkora munka lehet az eredményeiben és persze az egész élete kőkemény kihívás. De ő szembenéz vele és elérte célját. Csakhogy felmerül azért néhány fontosnak tűnő kérdés, ami egyáltalán nem a kvalifikációs idővel és az ezzel járó mizériával kapcsolatos. Hanem sajnos a műlábát érinti. Ha ő a pengelábakkal engedélyt kapott az ép olimpiai részvételre, hol húzzuk meg a határt?
Oscar egy speciális, futók számára kifejlesztett, J-alakú szénszálas protézispengéken, a Flex-Foot Cheetah művésznevű eszközön fut. Évekig ment a vita, hogy a Gepárd előnyt jelent-e neki, a lábait helyettesítő karbonszálas műlábaival elindulhat-e az épek között. Több szakember állította, mi több tudományosan alátámasztotta, hogy művégtagjának mechanikai jellemzői jogosulatlan előnyt adnak neki, gyorsabban haladhat vele, mintha csak izomerőből tenné, a protézis ellöki a talajtól. De a bővebb fizikai okfejtéstől szakmai tudás hiányában eltekintenék, érjük be azzal, hogy a pekingi olimpia előtt a Nemzetközi Atlétikai Szövetség által elrendelt vizsgálat után megállapították, karbonszálas pengéi nem jelentenek jogosulatlan előnyt a számára. Pistorius a nemzetközi Sportdöntőbíróságig is elment, így megkapta a versenyengedélyt. "Nem a technika miatt futok gyorsan, hiszen a futáshoz használt műlábaim 2004 óta ugyanazok" – mondta a dél-afrikai sprinter.
Bizonyára nem csak bennem merül fel a kérdés: hogyan lehet objektíven meghatározni, bevizsgálni, hogy ez a 25 éves srác előnyt élvez-e a protézissel? Vajon képes lenne erre az eredményre hús-vér lábbal is? Soha nem kapunk választ.
Viszont, ha Pistorius az új Bosman, akkor végeláthatatlan vizsgálatsorozatoknak nézünk elébe - előkerülhetnek olyan műkezek, melyek nem remegnek a lövészetnél, bármikor megtervezhetnek a Cheetah-nál rugalmasabb, valóban nagyobb lökést adó lábakat, melyekkel 9 méter fölé lehet tornászni a távolugrás világrekordját, és így tovább, és így tovább. Minden verseny, olimpia előtt fizikusok fogják laboratóriumban vizsgálni a sportolókat, lábaikat, kezeiket...?
Bosman-szabály
Jean-Marc Bosman belga labdarúgó keresettel fordult az Európai Bírósághoz, ugyanis 1990-ben visszautasította a szerződéskötést klubjával, az RC Liege-zsel, ennélfogva átadólistára került. A Belga Labdarúgó-szövetség és az UEFA akkori gyakorlata szerint a klub pénzt kérhetett a játékos átigazolásáért más kluboktól. Mindez, a klubok által foglalkoztatható külföldi játékosok számának maximalizálását kimondó szabállyal együtt, lehetetlenné tette, hogy Bosman más klubnál elhelyezkedjen. A Bíróság 1995. december 15-i ítéletében kimondta, hogy az átigazolási díjak nem összeegyeztethetők az EK-Szerződés 39. Cikkében (egykori 48. Cikkében) foglalt szabállyal, azaz a személyek szabad mozgásának a jogával. Megállapította továbbá, hogy a külföldi játékosok számának korlátozása az Európai Unió tagállamai állampolgárai közötti hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg.
Az is sokat elárul, hogy az IAAF kérése az volt a vb-n, hogy elsőként fusson a váltóban, a sérülésveszély elkerülése miatt. Tehát sérülésveszélyes is? Korábban, Peking előtt, amikor Oscar még nem kapott engedélyt az épek között szereplésre, a szövetség illetése jelezte, valószínűnek tartja, hogy ki fognak zárni minden mesterséges technikai segítséget. "Már most is limitáljuk a futócipők szögecseinek hosszát és számát." Akkor tehát mesterséges technikának számít? Valahol erről szól(t) a sport, a test testnek feszüléséről, a testek, a sportolók teljesítményéről, eredményeiről. Főleg atlétikában. Persze ennél lényegesen bonyolultabb a helyzet, hiszen számtalan olyan sportág van, ahol eszközt használnak a versenyzők, sőt az atlétikán belül is akad jó néhány ilyen versenyszám – például a rúdugrás vagy gerelyhajítás. Ám ott mindenki, egységesen használja azt a bizonyos ellenőrzött, szabványosított sportszert. Pistorius viszont nem ugyanolyan körülmények között fut, mint Usain Bolt, ebben megegyezhetünk. Igaz az eredményei sem olyanok. Még?!
Deák Nagy Marcell nagy ellenfele
Pistorius eredménye számunkra sem közömbös, hiszen a legjobb magyar 400-as, a hónap elején sporttörténeti Európa-bajnoki ezüstérmet szerző Deák Nagy Marcell egyik potenciális ellenfele lesz. Marcell legjobb eredménye 45,42 mp.
A helyzet olyannyira komplikált, hogy amikor Pistorius sorban megdöntötte a paralimpiai csúcsokat és nyerte az aranyakat – négy aranyérmet nyert kategóriájában (T44), százon, kétszázon és négyszázon –, saját társainak egy része vádolta meg azzal, hogy úgymond technikai előnye van. A paralimpián. Tehát a másik oldal (is) ferde szemmel néz a Gepárdra. Újabb kérdés tehát, hogy ha valaki indulhat a hagyományos, épek olimpiáján, miért engedik a paralimpián is szerepelni? Aki képes olyan eredményt elérni, mely feljogosítja erre, aki képes lépést tartani az aktuális világbajnok Kirani Jamesszel, teljesen egyértelműen sanszot sem ad a sérült társainak.
Az épek fejében is számtalan megválaszolatlan kérdés keringhet: a 400 méter kőkemény anaerob meló, vajon Oscar lábai is besavasodnak 380-nál? Mennyivel kisebb az esélye egy sérülésre? Hiszen nincs boka- és térdízülete, nem húzódhat meg a vádlija vagy épp a talpa. Igen, kegyetlen, sőt talán lelketlen felvetések ezek, de ne feledjük, valódi kérdésekké válhatnak, amennyiben Pistorius olyan eredményt ér el, mellyel szúrhatja néhány sporttársa szemét.
Oscar Pistorius, vagyis a Blade Runner bizonyosan precedenst teremt szereplésével, és az sem kérdés, hogy pályára lépésével történelmet is ír. Ám csak remélni lehet, hogy nem kavar túlságosan nagy, átláthatatlan port. Emberi és sportolói nagysága előtt leborulok, ám a fentebb vázolt kérdések miatt erős kétségeim vannak, hogy helyes döntés született-e, amikor versenyengedélyt kapott. Az olimpiai eszme nem sérül, mindenki esélyt kap és ugye a részvétel a fontos... De jó irány-e ez?
Amit viszont mindenképp érdemes megtanulni Oscartól, az az élethez való hozzáállása, a fogyatékosságának tökéletes elfogadása. "Gyakran szokták kérdezni, hogy miképp vagyok képes erre vagy arra a dologra. De én nem látom a különbséget, hogy miért lennék más, mint egy egészséges ember. Úgy nőttem fel, hogy nem érzékeltették velem, hogy fogyatékos vagyok, csak akkor került szóba, hogy nincs lábam, amikor reggel öltözködtünk, és a testvéremnek mondták, hogy húzzon cipőt, nekem meg azt, hogy csatoljam fel a műlábam..."
És az is kétségtelen és mindenképp üdvözítő, hogy az ő szereplése, megjelenése az olimpián sérült emberek millióit fog inspirálni, hogy ne adják fel a reményt, van teljes élet végtagok nélkül is.
(fotó: spoteo.de)
(forrás: origo.hu, wired.com)