A csillagrobbanások kozmikus porképződésben betöltött szerepét vizsgálták a James Webb-űrtávcső segítségével a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatói.

A csillagközi tér telis-tele van kisebb-nagyobb porszemcsékkel, amelyek jelenlegi tudásunk szerint kulcsfontosságú szerepet töltenek be a kozmikus körforgásban.

Jelenlegi ismereteink alapján magát a Földet is ilyen, kezdetben apró porszemcsék összeállása indította el a bolygóvá válás útján.

Jelentősége és nagy mennyisége ellenére ugyanakkor a kozmikus por eredete a mai napig nem teljesen tisztázott. A nagytömegű csillagok fejlődését lezáró magösszeomlásos szupernóva-robbanásokat régóta a csillagközi porszemcsék lehetséges forrásainak tekintik, amire a robbanást követő években, évtizedekben észlelhető, intenzív infravörös sugárzás detektálása szolgálhat közvetlen bizonyítékként.

Az elmúlt bő egy évtizedben az SZTE Fizikai Intézet asztrofizikusai Szalai Tamás vezetésével aktívan részt vettek a szupernóvák infravörös jellemzőinek vizsgálatában. A kutatót és korábbi doktorandusz hallgatóját, Zsíros Szannát meghívták egy nemzetközi kutatócsoportba, amely 2021 márciusában több pályázatot is elnyert a James Webb-űrtávcső első tudományos ciklusában történő mérési lehetőségekre.

A közelmúltban megszülettek a szupernóva-robbanások kozmikus porképződésben betöltött szerepével kapcsolatos első, a Webb-űrtávcsőhöz köthető eredmények is, amelyeket a szegedi kutatókat is tömörítő, nemzetközi csoport folyóiratcikkekben – köztük a rangos MNRAS folyóiratban – és konferenciákon ismertetett.

Kettő közeli – mintegy 25 millió fényévre lévő – tűzijáték-galaxisnak is nevezett NGC 6946-ban vizsgált szupernóva esetén a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kimutatott por a robbanás során ledobott anyagban keletkezett.

A szakemberek egy másik közeli SN 1980K jelzésű szupernóvát is megfigyeltek, amely fejlődési szakaszából adódóan ígéretes jelöltként szolgál a fiatal szupernóvák és az idős maradványok közötti átmeneti szakasz vizsgálatára, valamint nagyszerű lehetőséget kínál a robbanás közvetlen környezetének a beható vizsgálatára is.

A kutatócsoport eddigi eredményei több ponton egyértelműen megerősítették a magösszeomlásos szupernóvák elengedhetetlen szerepét a kozmikus portermelésben.

További bizakodásra ad okot, hogy az első ciklus szegedi közreműködéssel elnyert programjaiból számos további adat várható még a következő hónapokban, másrészt vannak további (főleg közeli galaxisokat felmérő) programok során született, szabadon elérhető mérések is. Emellett pedig a szegedi kutatók közreműködésével további két program támogatást kapott a Webb-űrtávcső következő, második mérési ciklusában, s ezek is segíthetnek majd közelebb kerülni a magösszeomlásos szupernóvák körüli porképződést övező kérdések megválaszolásához.

Ezek is érdekelhetnek:

Így néz ki egy forgószél a Marson

Nem ritka jelenség, csak dokumentálni nehéz. Most sikerült a marsjárónak.

Fotón a galaxis, ami 2,4 millió km/órás sebességgel száguld az űrben

A főcsóva nagyjából 260 ezer fényévre nyúlik el a galaxistól.

Ilyennek látnánk a Földről, ahogy a 396 000 km/órás sebességgel közeledő Androméda-galaxis összeütközik a Tejútrendszerrel

Látványos lenne, az biztos. De mire ez bekövetkezik, már nem él ember a Földön, ha egyáltalán addigra lesz még Föld.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Harmincegy éve nő vezeti Budapest legnépszerűbb, sokat látott sztriptízbárját – A nagy Marilyn-sztori a Playeren

Érdekes trükkhöz folyamodott az Apple, hogy rábírja az új iPhone-ok megvásárlására a felhasználóit

Elon Musk legújabb kirohanásában az iPhone használatának betiltásával fenyegetőzik

További cikkeink a témában