Utoljára kerül közel a Szaturnusz legnagyobb holdjához, a Titánhoz a Cassini űrszonda, amelynek közel húsz éves küldetése hamarosan véget ér. De okunk így sincs a szomorkodásra: ugyanis a Cassininek szép élete volt – az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebb űrküldetéseként tartják számon –, de a halála is izgalmasnak ígérkezik.
Ez ugyanis a Cassini-misszió utolsó lehetősége, hogy közelről megvizsgálhassa a folyékony szénhidrogén alkotta tavakat és tengereket, amelyek a hold északi sarkvidéki régiójában helyezkednek el, és az utolsó esély, hogy részletes felvételeket készítsen a felszínről.
A tervek szerint az űrszonda közép-európai idő szerint szombat reggel 8 óra 8 perckor kerül ismét közel a Titánhoz: 21 ezer kilométer per órás sebességgel halad el a gázbolygó legnagyobb holdja mellett, a felszíntől mintegy 979 kilométeres távolságban.
A Cassini radarműszere a Titán metántavainak és -tengereinek változásait kutatja, és először – egyben utoljára – fogja tanulmányozni a Titán kisebb tavainak mélységét és összetételét.
Szintén ez az utolsó lehetőség arra, hogy felkutassák a bolygó varázsszigeteit – azokat a titokzatos képződményeket a Titán egyik tavában, amelyek a misszió ideje alatt többször is megváltoztatták a külsejüket.
A Cassini űrszondát 1997 októberében indították el az amerikai Cape Canaveral rakétaindító bázisról, és 2004 júliusában sikerült pályára állnia a Szaturnusz körül. Az űrszonda meséje a Szaturnusz légkörében fog véget érni: a tervek szerint 2017 szeptember 15-én fog belezuhanni élete választottjába, szinte kereken 20 évvel azután, hogy elindították a Földről: