Évtizedek óta ugyanazt a kozmikus itatót figyeljük a rádiótartományban, hátha befogunk egy idegen civilizációtól származó jelet. Ben Zuckerman, a UCLA (Kaliforniai Egyetem, Los Angeles) neves professzora szerint azonban ez a stratégia idejétmúlt: ha valóban kíváncsiak vagyunk a szomszédainkra, a szélessávú keresésre és az infravörös tartományra kellene fókuszálnunk.
A földön kívüli intelligencia keresése (SETI) az 1960-as évek óta egy meglehetősen szűk elméletre alapozza a munkáját. A kutatók abból indultak ki, hogy egy fejlett civilizáció a rádiótartomány egy igen specifikus, alacsony zajszintű sávjában – az úgynevezett galaktikus itatónál (1420 és 1662 MHz között) – próbálna kommunikálni. Ez az a tartomány, ahol a hidrogén és a hidroxil spektrumvonalai találhatók, amiből a víz áll, így logikus találkozási pontnak tűnt a kozmoszban.
A bökkenő csak az, hogy hat évtizednyi várakozás után sem érkezett ebből az irányból semmi. Ben Zuckerman, a UCLA fizika és csillagászat professzora legújabb tanulmányában rávilágít: ideje lenne elengedni ezt a csőlátást.
Zuckerman szerint a hagyományos, célzott rádiócsatornák helyett a szélessávú SETI irányába kellene elmozdulni. Ez azt jelenti, hogy a rádióhullámoktól kezdve egészen az optikai (látható fény) és az infravörös tartományig mindent vizsgálni kellene. Az érvelése egyszerű: kommunikálni akaró civilizáció a technológiai tudása legjavát nyújtva próbálna jelezni, amit mi akár véletlenül is észrevehetnénk az égboltfelmérések során – feltéve, ha jó tartományban nézelődünk.
A professzor szerint a közeli (650 fényéven belüli) civilizációk valószínűleg nem az optikai tartományt használják, mert azt a több mint százévnyi csillagászati fotó és adat között már minden bizonnyal kiszúrtuk volna véletlen találatként.
A legnagyobb rejtélyt jelenleg az infravörös tartomány jelenti. Zuckerman úgy véli, az idegenek itt küldhetik a legerősebb jeleket, ám erről a tartományról tudunk a legkevesebbet. A probléma technikai: a földi légkör elnyeli az infravörös jelek jelentős részét, így a valódi áttöréshez egy kifejezetten erre a célra dedikált űrtávcsőre lenne szükség.
A statisztikák biztatók, mégis kijózanítók. A Föld 650 fényéves környezetében körülbelül 500 ezer Nap-szerű csillag található. Ebből nagyjából 200 ezer elég idős ahhoz (legalább 4,5 milliárd éves), hogy kifejlődhetett körülötte egy technológiai civilizáció. A Kepler-űrtávcső adatai alapján ezeknek a rendszereknek a 30 százalékában keringhet kőzetbolygó a lakható zónában, ami potenciálisan 60 ezer második Földet jelent.
Zuckerman ugyanakkor hozzáteszi: a jelenlegi rádiós és optikai felmérések már elég kiterjedtek ahhoz, hogy kijelenthessük: kozmikus értelemben véve nagyon kevés, vagy talán nulla aktívan kommunikáló civilizáció van a közvetlen szomszédságunkban. Ez azonban nem a keresés végét jelenti, hanem az újragondolását. A kutató szerint ahelyett, hogy csak a dedikált SETI-programokra várnánk, a csillagászat egyéb területeiről (pl. általános égboltfelmérésekből) származó adatokat kellene sokkal szigorúbb és okosabb algoritmusokkal átfésülni.
Ha egy idegen civilizáció tudja, hogy a Föld különleges (és a méretükből adódóan ezt távcsövekkel tudhatják), akkor célzott, erős jeleket küldhetnek felénk.
A kérdés már csak az, hogy mikor állítunk pályára egy olyan infravörös fület, amely képes lesz meghallani ezt a kozmikus suttogást. Zuckerman szerint amíg ez nem történik meg, a SETI továbbra is csak a sötétben tapogatózik – vagy legalábbis rossz szemüveggel nézi a csillagokat.
Ezek is érdekelhetnek:
Miért él ma több mint egymillió ember Hirosimában, miközben Csernobil még mindig tiltott zóna?
Hirosima, Nagaszaki és Csernobil neve egyaránt összeforrt a nukleáris katasztrófákkal, mégis teljesen más jövő várta őket.
Kiszámolták, hány embert bírna el valójában a Föld, a végeredmény pedig téged is meg fog lepni
Bár a 12 milliárdos népesség felé száguldunk, a kutatók szerint a Földnek már a mostani tömeg is sok. De mennyi lenne az optimális?
Küldetés az izzó pokolba: Mi történne, ha megpróbálnánk leszállni a Napra?
Bár az azonnali elpárolgás borítékolható, egy különleges védőfelszerelésben meglepően mélyre jutnánk a Nap belsejében.
