Bár nem zuhog folyamatosan az eső, de erősen gyanakszunk, hogy az "egy iPhone élete és halála" című remekműben Tarr Béla keze is benne van, annyira lehangoló.
Eddig bele sem gondoltunk, mekkora címeres szívás lehet iPhone-ként leélni az életed, de ha mégis belegondoltunk volna, ennél lehangolóbbat akkor sem tudtunk volna elképzelni. Szóval megvesz valami unalmas seggfej, aki néha nyomkod, meg a képedbe röhög, közben végighallgathatsz egy halom semmitmondó beszélgetést, meg drukkolhatsz a gazdádnak, hogy sikerüljön már megdöntenie azt a fapinát. Aztán elejtenek, és akkor a fapina odaszól a balfasz gazdádnak, hogy "hé, hát ez csak egy telefon". Tehát nagyjából ennyi.
Nem csodálkoznánk rajta, ha Siri egy szép napon azzal fogadna minket, hogy "nem mondom meg, hogy jutsz el leggyorsabban a Rottenbiller utcába, rohadj meg ott, ahol vagy."
