Az ionhajtóművel mindössze negyven nap alatt eljuthatnánk a Marsra. Elon Musk szkeptikus, de a NASA hisz benne.
A Mars-utazással számtalan probléma van, amelyek közül néhány ugyan szerencsésen megoldódni látszik, de attól függetlenül, hogy vizet már nem kell magunkkal vinnünk, még mindig ott van az, hogy
- sokáig tart,
- és rengeteg üzemanyag kell hozzá.
Utóbbi annyira égető probléma, hogy a NASA szerint az űrhajósok visszatérését a Földre csak úgy lehetne garantálni, ha helyben (azaz a Marson) állítanák elő a rakéta-üzemanyagot, ami a visszaúthoz kell.
Erre nyújthatna megoldást Franklin Chang Díaz találmánya, aki VASIMR néven olyan ionhajtóművet fejleszt, ami nem csak simán kibírná az oda-vissza utat, de jelentősen fel is gyorsíthatná az űrutazást, egészen új távlatokat nyitva az emberiség számára: az Ad Astra Rocket Company által fejlesztett ionhajtóművel
mindössze negyven napba telne eljutni a vörös bolygóra, szemben a jelenlegi rakétatechnikával, amivel az út 8-9 hónapot venne igénybe.
A VASIMR plazmával, vagyis ionizált gázzal működik, ami ebben az esetben kisebb mennyiségű argont jelent: a gáz melegítés hatására plazmává alakul, ami a rakétából távozva tolóerőt generál. Minél nagyobb a plazma hőmérséklete, annál nagyobb sebességgel távozik, ergo annál nagyobb a tolóerő.
Még mielőtt azt gondolnánk, hogy ez csak valamilyen féltudományos humbuk, jegyezzük meg, hogy Mr. Díaz fizikából doktorált, ráadásul az űrutazáshoz is konyít egy kicsit, ugyanis nála többször senki sem járt az űrben.
A technológiával ettől függetlenül még akadnak elméleti problémák, például hogy ha a gáz túl meleg, megolvasztja a rakétát is. Ezt a VASIMR-nál szupravezető mágnesekkel oldanának meg, vagyis a felforrósodó gázt egy mágneses mező vonná körbe, ami egyben tartja a plazmát, így az elméletileg akármeddig melegíthető. A legtöbb kutató viszont nem emiatt fogadta kételkedve Díaz ötletét, hanem egy ennél jóval komolyabb akadály miatt: a VASIMR tervezője ugyanis napelemekkel oldaná meg a hajtómű energiaellátását, ami még a rakétaépítésben és a napenergiában is eléggé nagy professzornak számító Elon Musk szerint is lehetetlen lenne:
"... nagyon érdekes ionhajtóművet épített, de egy hatalmas reaktor kéne a működtetéséhez"
- nyilatkozta a tervekről Musk, de szerencsére azért egyvalaki hisz Díaz ötletében.
Mégpedig nem más, mint a NASA, akik kilencmillió dollárral támogatták a hajtómű fejlesztését, mellesleg éppen miniatűr atomreaktorokkal kísérleteznek, amit az asztronauták a Marsra is magukkal tudnának vinni.
Bár arra még várnunk kell hogy kiderüljön, kinek van igaza, de az biztos, hogy az Ad Astra már az idén jókora lépést tehet a helyes irányba:
ha minden a tervek szerint alakul, 2018 közepe környékén beröffentik a kísérleti hajtóművet,
aminek a NASA elvárásai szerint száz órán keresztül kell 100 kW-os teljesítménnyel üzemelnie, hogy a teszt sikeres legyen. Ez persze egy Mars-utazáshoz még közel sem lenne elegendő, de például az ISS pályakorrekcióinak a költségét már jelentősen csökkenthetné egy ilyen teljesítményű hajtómű.