Egy természeti jelenség segítségével sikerült megörökíteni.
Soha még olyan nagy távolságból nem észleltek csillagot űrteleszkóppal, mint a Hubble segítségével felfedezett Earendel, ami 12,9 milliárd fényévnyire van a Földtől, vagyis nagyjából 900 millió évvel az ősrobbanás után keletkezett – csillagászati szempontból ez igen kis időnek számít.
A korábbi rekordot a 9 milliárd fényévnyire lévő Icarus nevű csillag tartotta, azt szintén a Hubble kapta lencsevégre.
Ez a 12,9 milliárd fényév – vagyis a csillag fénye 12,9 milliárd évet utazott a teleszkópig – olyan nagy távolság, hogy a teleszkópok általában a csillagok millióiból álló galaxisokat lennének képesek érzékelni, ám ezzel szemben a Hubble egyetlen csillagot, az ominózus égitestet vette észre egy természeti jelenség* segítségével, ami légyegében a zoomobjektív használatára hasonlít.
* Ezt a jelenséget gravitációs lencsének hívják. Ha a megfigyelés irányában található egy nagy galaxishalmaz, akkor ennek a gravitációs vonzása meghajlítja és felnagyítja a mögötte lévő tárgyakról érkező fényt. Ezek az objektumok általában további galaxisok, de ebben az esetben az Earendel a gravitációs lencse egy szerencsés pontjában helyezkedett el.
„Ha a legjobb pontot találjuk el, ahogy ebben az esetben nekünk sikerült, akkor a nagyítás akár ezerszeres is lehet”
– mondta el az amerikai Johns Hopkins Egyetem PhD-hallgatója, Brian Welch.
Az Earendel méretében bizonytalanok a tudósok. Legalább ötvenszer akkora, mint a Nap, de a nagyítás pontos arányától függően jóval nagyobb is lehet – ha csak ötvenszer nagyobb a Napnál, akkor is a valaha megfigyelt egyik legnagyobb csillagról van szó.
(Forrás: BBC, Nature, MTI, fotó: Hubble)
Ez is érdekelhet: