Egy természeti jelenség segítségével sikerült megörökíteni.

Soha még olyan nagy távolságból nem észleltek csillagot űrteleszkóppal, mint a Hubble segítségével felfedezett Earendel, ami 12,9 milliárd fényévnyire van a Földtől, vagyis nagyjából 900 millió évvel az ősrobbanás után keletkezett – csillagászati szempontból ez igen kis időnek számít.

A korábbi rekordot a 9 milliárd fényévnyire lévő Icarus nevű csillag tartotta, azt szintén a Hubble kapta lencsevégre.

A Hubble felvételén az a halvány folt egy hosszú fényíven az Earendel (erre mutat a képen a nyíl), amit a Napkeleti Ívnek elnevezett lencse teremtett

Ez a 12,9 milliárd fényév – vagyis a csillag fénye 12,9 milliárd évet utazott a teleszkópig – olyan nagy távolság, hogy a teleszkópok általában a csillagok millióiból álló galaxisokat lennének képesek érzékelni, ám ezzel szemben a Hubble egyetlen csillagot, az ominózus égitestet vette észre egy természeti jelenség* segítségével, ami légyegében a zoomobjektív használatára hasonlít.

* Ezt a jelenséget gravitációs lencsének hívják. Ha a megfigyelés irányában található egy nagy galaxishalmaz, akkor ennek a gravitációs vonzása meghajlítja és felnagyítja a mögötte lévő tárgyakról érkező fényt. Ezek az objektumok általában további galaxisok, de ebben az esetben az Earendel a gravitációs lencse egy szerencsés pontjában helyezkedett el.

„Ha a legjobb pontot találjuk el, ahogy ebben az esetben nekünk sikerült, akkor a nagyítás akár ezerszeres is lehet”

– mondta el az amerikai Johns Hopkins Egyetem PhD-hallgatója, Brian Welch.

Az Earendel méretében bizonytalanok a tudósok. Legalább ötvenszer akkora, mint a Nap, de a nagyítás pontos arányától függően jóval nagyobb is lehet – ha csak ötvenszer nagyobb a Napnál, akkor is a valaha megfigyelt egyik legnagyobb csillagról van szó.

(Forrás: BBC, Nature, MTI, fotó: Hubble)

Ez is érdekelhet:

 

És ezt olvastad már?
Lábakkal „áldott meg” egy kígyót egy flepnis feltaláló