Bőven van múltja.
A „fucking” (jelentése: kibaszott) szó az angol nyelv egyik legismertebb trágársága. Eredete nemcsak nyelvtanilag, hanem kulturálisan is érdekes történetet rejt, ami meglepően hosszú múltra tekint vissza.
Maga az alapszó, azaz a „fuck” (jelentése: megbasz, baszás, basszus), valószínűleg a középangol „fuken” vagy a német „ficken” kifejezésekből ered, amelyek mind a szexuális aktusra utalnak, de az óskandináv „fokka” is hasonló jelentéssel bírt. Bár pontos eredete nem teljesen tisztázott, a nyelvészek többsége egyetért abban, hogy a szó már a 15-16. században is létezett leginkább írott formában, gyakran obszcén vagy szatirikus szövegekben, ahol elsősorban a szexuális aktusra utaltak vele.
Az egyik legkorábbi dokumentált előfordulása egy 1475 körül íródott névtelen költeményben található. A Fleas, Flies and Friars (Bolhák, legyek és barátok) című, részben angolul, részben latinul íródott mű Ely város karmelita szerzeteseit gúnyolja ki. Ebben rejtett kódként szerepel a „fuck” szó: „Non sunt in coeli, quia gxddbov xxkxzt pg ifmk fvccant vvivys of heli.” Ez dekódolva azt jelenti: „Nincsenek a mennyben, mert Ely asszonyait dugják.” Ebben a „fuck” „fuccant” formában jelenik meg, ami az angol gyökerű szó és a latin ragozás keverékéből áll össze – ezt kódolták úgy, hogy a szövegben minden betűt az adott kor ábécéjében a következő betűre cseréltek, így a „fuccant” „gxddbou” formában szerepel.
Egy érdekes, de téves legenda
Egy téves legenda egy középkori királyi engedélyre vezeti vissza a „fucking” szó eredetét. Állítólag a pestisjárvány és az ebből következő forráshiány miatt a falvak és városok úgy próbálták megfékezni a népességnövekedést, hogy engedélyhez kötötték a szexuális aktusokat. A királyi engedélyt – amit egy helyi elöljáró vagy uraság adott ki – egy útról látható tábla jelezte, amelyen ez állt: „Fornicating/Fornication Under Consent of King” (Paráználkodás a király beleegyezésével), amit később FUCK-ra rövidítettek. Bár ez a történet népszerű, semmilyen történelmi írásos bizonyíték nem támasztja alá, a szájhagyományban és az irodalomban mégis hosszú ideig fennmaradt.
1598-ban egy angol–olasz szótárban a „fuck” már nyíltan szerepelt az olasz „fottere” megfelelőjeként (jelentése: baszni, megbaszni), ami azt mutatja, hogy már akkoriban is létezett ennek nyílt nyelvi megfelelője, azaz közismert volt a mindennapi nyelvben. Ugyanakkor a szó továbbra is tabunak számított, és a 19. századig alig írták le. A hivatalos szótárakban csak az 1960-as években – a Penguin Dictionary 1966-os kiadásában – jelent meg először, miután a társadalmi tabuk némileg enyhültek.
A 20. század során a „fucking” a közbeszéd részévé vált, a második világháború például nagyban hozzájárult a szó elterjedéséhez az amerikai és brit katonák révén, akik gyakran használták erős érzelmi nyomatékként és stresszoldásra. Vagyis ekkor a „fucking” már nemcsak a szexuális értelemben jelent meg, hanem hangsúlyozó elemként vagy bosszúság kifejezésére is. Ez pedig hozzájárult ahhoz, hogy a kifejezés elterjedt a mindennapi angol nyelvben.
Szóval ma már a „fucking” univerzális szerepet tölt be az angol nyelvben: többnyire érzelmi intenzitás fokozására szolgál, és szinte bármilyen helyzetben használható a düh, öröm, frusztráció vagy éppen csodálkozás kifejezésére, azaz amolyan univerzális kötőanyag, amely igeként, főnévként, melléknévként és indulatszóként is megállja a helyét szinte bármilyen kontextusban.
(Forrás: Wordorigins.com, Todayifoundout.com, Wikipédia, fotó: Getty Images, Unsplash / Markus Spiske)
Ez is érdekelhet: