Öt évtizeddel ezelőtt új korszak köszöntött be a magyar polgári repülésben: szolgálatba álltak a Malévnél az első Tu–154-esek, ezzel a magyar légitársaság lett az új típus egyik első üzemeltetője a keleti blokkban. Ez nemcsak jelentős esemény volt, hanem még annál is sokkal izgalmasabb történet, mint ahogy gondolnánk.
1970. november 13-án landolt először Tu–154-es Magyarországon: az Aviaexport bemutatóra hozta a gépet, nem egészen két évvel azután, hogy a sugárhajtású Tu–134-esek megjelenésével a Malév is belépett a jetkorszakba. A jóval nagyobb Tu–154-esek megvásárlásáról hamar döntés született, 1972 elején már egy magyar légügyi delegáció tárgyalt Moszkvában három gép és a hozzá tartozó felszerelések megvásárlásáról. Néhány hónappal később már meg is kezdték a pilóták kiképzését az új típusra.
Igen ám, de az Aviaexport háromfős pilótafülkével értékesítette a repülőket – ám ötfős kabinnal gyártották le. A két pilóta és a fedélzeti mérnök mellett ugyanis egy rádiósnak és egy navigátornak is terveztek ülést, ám a hatvanas évek végére a technikai fejlődésnek köszönhetően egyszerűbbé váltak ezek a folyamatok, nem volt szükség külön szakemberre a kezelésükhöz. A magyar mérnököknek kellett elosztaniuk a munkafolyamatokat és a műszereket a pilóták és a fedélzeti mérnök között.
A Malévnek szánt gépek háromfős kialakítása viszont elkerülte a legénység kiképzését végző oroszok figyelmét: amikor a Volga-parti Uljaszonvszkba megérkezett az első hét csapat – hétszer három fő –, napokig tartott átszervezni az oktatást, mert kinn hétszer öt emberre tervezték meg a képzési folyamatot.
A pilótafülke eredetileg cirill betűs feliratait a légügyi igazgatóság vezetőinek nem épp felsőfokú orosznyelv-tudása miatt magyar nyelvűre cserélték, az oroszokat viszont megzavarta, hogy a magyarban nemcsak „o”, hanem „ó”, „ö” és „ő” is van, ezért egységesítettek, és mindegyik „ó” lett a feliratokon. Magyar szakemberek repültek Moszkvába, hogy három nap alatt kijavítsák a problémát. A gyártás során viszont egy új rendszert is beszereltek, amelynek külön felirata volt, de nem akartak emiatt megint Moszkvába hívni a magyarokat, inkább egy orosz–magyar szótár segítségével önállóan oldották meg a feladatot, így született meg a címben is kiemelt
„orrsegédszárny kimenni, lámpocska kacsingatni”.
Végül itthon átgravírozták még magyarabbra.
A Légiközlekedési Kulturális Központ videójában Mazalin Tibor több hasonlóan remek történetet mesél el – ő 15 ezer órát dolgozott a típuson, és tagja volt annak a személyzetnek, amelyik elsőként kapta meg a kiképzést és a jogosítást a Tu–154-esre a hetvenes évek elején. Miért rohant ki a navigátor berepüléskor a pilótafülkéből? Miért kellett visszaküldeni a gyárba az első maléves Tu–154-ets? Miért orosz bombázógéppilóták segítették a magyar pilótákat a garanciális időszakban? Ezek, és sok más érdekesség is kiderül:
(Címlapkép: Kiss Gergely)
Ez is érdekelhet: