Az amerikai légierő legelső sugárhajtású vadászgépe az F–1 Fury volt, mely 1946. szeptember 11-én szállt fel először a felhők fölé. Csúcssebessége 880 km/h volt, cirka 2400 kilométert tudott megtenni teli tankkal, és 6 darab, 12,7 milliméteres M2-es Browning gondoskodott a pilóták nyugalmáról.
Azóta a világ sokat változott. Az amerikaiak legütősebb, legnépszerűbb és legmodernebb harci gépei közé ma az F–23 Black Widowot, az F–22-es Raptort és az F–35 Lightning II-t szoktuk sorolni. Előbbiből az 1,8 Machot is ki tudták préselni (kb. 2200 km/h), utóbbi kettő maximális sebességét pedig 1,5 Machban szabták meg, ami nagyjából 1800 km/h-s sebességnek felel meg – persze azért azt érdemes figyelembe venni, hogy a hangsebesség erősen függ a hőmérséklettől, a hőmérséklet pedig a magasságtól.
De nem is a sebesség az, amelyben korunk vadászgépei olyannyira lehagyták a régi darabokat – főként a fegyverzet és a technológiai vívmányok terén érezhetünk óriási különbségeket.
Említsük meg korunk vadászgépeinél a nagyfokú automatizáltságot, a fejlett pilótakabint, a beépített önellenőrző rendszereket, a fejlett rádiólokátort, az alacsony észlelhetőséget; a légiharcrakétákat, a gépágyúkat, az irányított bombákat és rakétákat – a sort talán estig folytathatnánk. A Popular Mechanics összesen húsz vadászgéptípust zsúfolt bele egyetlen gifbe, hogy érzékeltesse velünk, mennyit változtak 1946 óta az amerikai sugárhajtású vadászgépek. Az eredmény pedig egész látványos lett:
(via)
