A tervek szerint július 11-én kellett áthaladnia a Jupiter Nagy Vörös Foltja fölött a Juno űrszondának, amely éppen egy éve állt sikeresen pályára a Naprendszer gázóriása körül.
A misszió Twitter-oldalán olvashattuk, hogy a Juno sikeresen teljesítette a legutóbbi repülési feladatát, további örömhír, hogy az adatgyűjtést szolgáló tudományos műszerek és a JunoCam is működött.
NASA's Juno Mission on Twitter
My latest #Jupiter science flyby is complete! All science instruments + #JunoCam were operating to collect data https://t.co/gITSYkWmO6 https://t.co/fOc6Z8USdF
A Juno közép-európai idő szerint július 11-én 1:55-kor haladt el a gázóriás bíbor felhőspiráljai fölött mintegy 9 ezer kilométeres magasságban. Az esemény pedig különösen jelentős volt, hiszen ez volt az emberiség első közeli „találkozása” a Jupiter 16 ezer kilométer széles légköri képződményével – összehasonlításképp: a Föld átmérője „mindössze” 12 742 kilométer.
Szóval a Nagy Vörös Folt tényleg cseszettül nagy – ha kicsit szabadra engedjük a fantáziánkat, akár azt is mondhatnánk, hogy simán le tudnánk nyomni a Földet a torkán, amennyiben egy könnyen mozgatható labda lenne.
A tudósok 1830 óta figyelik a képződményt, amely valószínűleg az ellentétes irányú keleti és nyugati áramlások miatt jött létre.
„Generációkon át csodálták az emberek a világ minden táján a Nagy Vörös Foltot. Végre meglátjuk, hogy néz ki közelről a nagy vihar”
– magyarázta Scott Bolton, a projekt vezető kutatója. A tudósokat különösen az érdekli, mennyi vizet tartalmaz a gázóriás, ami döntő fontosságú annak meghatározásában, hogy a Naprendszeren belül hol született – ugyanis a Jupiter eredete befolyásolta a többi bolygó kialakulását és pozícióját, és a tudósok úgy sejtik, hogy a nagyságából fakadó tömegvonzás is segíthetett megvédeni a Földet az üstökösök és aszteroidák becsapódásaitól.
