A repülőgépgyártás egyik alapelve a túlbiztosítás, hogy meghibásodás esetén se történjen tragédia. Közel húszórás folyamatos repüléshez viszont különösen szigorú előírásoknak kell megfelelniük a hajtóműgyártóknak és a légitársaságoknak is.
Tíz-tizenegy óra az óceán felett, két hajtóműves gépekkel, amikor a háromszáz fős utasszállító környezetében semmi más nincs, csak a nagy víz, a legközelebbi kitérőrepülőtér akár három-négy órányi távolságra is lehet.
Milyen szigorú követelményeket támasztanak a hatóságok a hajtóműgyártó cégek és a légitársaságok felé? Mit jelent a sok repülőgépen olvasható ETOPS-felirat? Hogyan tudnak megszakítás nélkül tizennyolc-tizenkilenc órát a levegőben tölteni, és ez alatt 15-16 ezer kilométert megtenni a világ legmodernebb utasszállítói? Milyen útvonalakon jelenhetnek meg a jövőben a Boeing 787-es Dreamlinerek és az Airbus A350-esek? Hogyan tervezik az Ausztrália és Észak-Amerika közötti járatokat keresztbe, a Csendes-óceán felett, vagy a poláris repüléseket az Északi-sark érintésével? Mi szavatolja a biztonságot ezeken a speciális útvonalakon? A Légiközlekedési Kulturális Központ szokás szerint érdekes videójából kiderül!
(Nyitókép: Boeing)
Ez is érdekelhet: