A szaporodáshoz nem jött meg a kedvünk, az élettől viszont elment egy kicsit.
Robbie Barratt jó apaként a gépi tanulás módszeréhez folyamodva több ezer klasszikus festménnyel tanítgatta az általa létrehozott mesterséges intelligenciát, hogyan kell tökéletes aktképeket készíteni.
Arról már nem ő tehet, hogy a fiacskája - ahogy mondani szokták - segghülyének bizonyult, így a klasszikus festményekből semmi mást nem sikerült elsajátítania, mint néhány emberszerű pacát. A végeredmény kicsit sem lett pikáns, viszont egyszerre ijesztő és közben nagyon vicces, ami ha azt vesszük, szintén nem kis teljesítmény.
Barratt elképzelése szerint a két neurális hálózatnak egymás ellen kellett volna dolgoznia, így addig-addig tökéletesítették volna a képeket, amíg csak lehet. A baj ott kezdődött, hogy a hússzínű, végtagokkal ellátott pacák megtévesztették a diszkriminatív neurális hálózatot, ami így egyszerűen jóváhagyta az eredetileg létrehozott képeket.
Persze az is lehet, hogy az MI a lehető legtökéletesebb aktokat festette meg, csak mi vagyunk túlságosan érzéketlenek, hogy ezt észrevegyük. Nekünk egyik képtől sem igazán jött meg a kedvünk a szaporodáshoz, de az utókor talán majd értékelni fogja a gép művészetét. Aminek amúgy már saját stílusjegye is van, hiszen a fejeket minden képen sárgás-feketés pacaként ábrázolja, amiről a készítője sem tudja, hogy miért csinálja.
