Az 1950-es évek előtt a repülők négyzet alakú ablakokkal voltak felszerelve, ahogyan az építészetben is megszokott volt. Azonban ezek a szögletes ablakok hamarosan problémásnak bizonyultak, ugyanis a gép törzsén a nyomáskülönbségek miatt a sarkoknál feszültség halmozódott fel. A nagy magasságban tapasztalható nyomásváltozások különösen hajlamosították ezeket a feszültségkoncentrációs pontokat a repedések kialakulására, ami több esetben is tragédiához vezetett.

Az egyik legismertebb ilyen eset a De Havilland DH106 Comet repülőgéphez kötődik, amely az 1950-es évek elején többször is darabokra hullott a levegőben. Hosszadalmas, költséges és bonyolult vizsgálatok során kiderült, hogy a téglalap alakú ablakok sarkaiban keletkező fáradásos törések okozták a katasztrófákat.

Ezek az események arra késztették a mérnököket, hogy újragondolják a repülőgépek ablakainak formáját. A megoldást pedig az ablakok kerekítése jelentette, mivel

a kerek forma egyenletesebben osztja el a nyomást az ablak teljes kerületén, így elkerülhetővé teszi a gyengébb/feszültséggyűjtő pontok kialakulását.

A hibák feltárása után a De Havilland DH106 Cometet alaposan áttervezték, az ablakokat oválisra cserélték, és a gép szerkezetét is több ponton megerősítették. Ezekből a tanulságokból más gyártók is merítettek a saját gépeik tervezésénél.

A kerek ablakok nemcsak a nyomást oszlatják el egyenletesebben, hanem erősebbek is, jobban ellenállnak a kabinban és kívül tapasztalható nyomáskülönbségek által okozott deformációknak.

Az ablakok formatervezése tehát alapvető fontosságú a repülés biztonsága szempontjából, mivel a kerek forma megakadályozza a repedések és egyéb strukturális problémák kialakulását, amelyek a repülés során fellépő magas nyomáskülönbségekből adódnak.

Ezen kívül a (többrétegű) ablakok alsó rétegén található apró lyuk is fontos szerepet játszik:

(Forrás: Howstuffworks.com, Menafn, Oyster, Wikipédia, fotó: Getty Images, Unsplash / Emiel Molenaar)

Ez is érdekelhet: