Szembemegy a bolygókeletkezés eddigi modelljeivel az a különös exobolygó-rendszer, amelyet az Európai Űrügynökség (ESA) Cheops űrtávcsöve vizsgált meg. Az LHS 1903 jelű vörös törpecsillag legtávolabbi bolygója ugyanis kőzetbolygó, holott elhelyezkedése alapján gázbolygónak kellene lennie.
A HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont csütörtöki közleménye szerint a felfedezés új megvilágításba helyezheti, hogyan és milyen sorrendben születnek a bolygók.
A Naprendszer bolygói szerkezetük és összetételük alapján két típusba, a kőzetbolygókéba vagy a gázbolygókéba sorolhatók.
- A Naphoz legközelebbi, úgynevezett belső bolygók (a Merkúrtól a Marsig) kőzetbolygók,
- míg külső társaik (a Jupitertől a Neptunuszig) gázbolygók.
A mintázatot, miszerint egy rendszerben a kőzetbolygók a csillaghoz közelebb alakulnak ki, és távolabb helyezkednek el a gázbolygók, az egész Világegyetemben megfigyelhetőek.
Ezt jósolják a jelenlegi bolygókeletkezési modellek, és ezt erősítették meg eddig a megfigyelések is. A közelmúltban azonban a kutatók olyan felfedezést tettek az LHS 1903 jelű csillag rendszerét vizsgálva, ami alapjaiban rengeti meg a bolygók keletkezéséről alkotott képet.
Thomas Wilson, a brit Warwicki Egyetem kutatója, kutatócsoportjával több különböző földfelszíni teleszkóp és űrtávcső megfigyeléseit kombinálva osztályozta az LHS 1903 jelű vörös törpecsillag körül keringő három bolygót. A kutatók arra jutottak, hogy a legbelső planéta kőzetbolygó lehet, míg a másik kettőt gáz alkotja. Amikor azonban a kutatók az ESA Cheops űrtávcsövének adatait elemezték, rájöttek, hogy van egy kicsi negyedik bolygó is a rendszerben, és ez kering legtávolabb a Napnál hűvösebb és halványabb csillagtól. A részletes vizsgálat során pedig kiderült, hogy ez a planéta is kőzetbolygó.
„Mintha megfordult volna a rendszerben a bolygók sorrendje: kőzet-gáz-gáz, aztán megint kőzet. Általában ilyen távol a csillagtól már nem szoktunk kőzetbolygókat találni” – magyarázta Thomas Wilson.
A jelenlegi bolygókeletkezési elméletek szerint egy rendszerben a belső bolygók kicsik és kőzetből állnak, mert ilyen közel a csillaghoz olyan erős sugárzás éri őket, ami a kőzetmag körüli gáz nagy részét lesodorja. A csillagtól távolabb, a rendszer külső részén megfelelően hideg körülmények uralkodnak ahhoz, hogy gázbolygó jöjjön létre.
A csillagászok a felfedezést követően több lehetséges magyarázatot is megvizsgáltak arra vonatkozóan, hogy ez a kőzetbolygó miért térhet el a megszokott mintázattól. Végül arra jutottak, hogy a bolygók talán nem egyszerre alakultak ki, hanem sorban egymás után. A közlemény szerint ez egyben arra is rávilágít, hogy ez a kőzetbolygó egészen más környezetben alakulhatott ki, mint nála idősebb testvérbolygói. „Amikorra ez a külső bolygó kialakult, a rendszerből már elfogyhatott a gáz, amiről úgy gondoljuk, hogy létfontosságú a bolygókeletkezéshez. Mégis van itt egy kis kőzetbolygó, és ez ellentmond a várakozásoknak.
Úgy tűnik, megtaláltuk a bizonyítékot arra, hogy egy bolygó gázszegény környezetben is kialakulhat
– folytatta a szakember. Ez a felfedezés pedig olyan magyarázatot követel, amely túlmutat a fennálló bolygókeletkezési elméleteken.
Ezek is érdekelhetnek:
Egy új elmélet szerint teljesen rosszul gondoltuk a földi víz eredetét
Nem is az aszteroidák hozták a vizet a Földre?
A NASA szabadjára engedte a mesterséges intelligenciát a Marson
A Perseverance marsjárót nem emberek, hanem a mesterséges intelligencia irányította.
Rakétákkal próbálja felfedni a fekete sarki fény titkait a NASA
A fekete sarki fény akkor jön létre, amikor a napszélből érkező elektronok nem a Föld felé, hanem a világűr felé áramlanak.
(Forrás: MTI)
