Utána persze észrevennénk és meghalnánk, de mégiscsak érdekes belegondolni, hogy milyen messzire tekinthetünk vissza az időben pusztán azzal, ha felnézünk az égre.
Ha nincs miről gondolkodnod vasárnap délután, akkor érdemes elolvasnod a The Conversation cikkét, ami ezt a témát járja körül elég alaposan.
A legtöbben valószínűleg nem igazán töprengenek el rajta, amikor este meglátják az égen a Szíriuszt, hogy tulajdonképpen visszanéztek 2011-be, pedig ez még a józan paraszti ésszel is befogadhatóbb dolgok közé tartozik. A mindig könnyen felismerhető Sarkcsillag most látható fénye például 1588-ban indult útnak, a szabad szemmel szintén kiválóan látható Betelgeuse pedig akkor volt olyan, amilyennek mi most látjuk, amikor Amerikát még fel sem fedezték, Magyarország uralkodóját pedig Nagy Lajosnak hívták.
Ideális esetben ennél is sokkal távolabb tudunk visszatekinteni a múltba, az Androméda-köd, vagyis a Tejútrendszerhez legközelebb eső galaxis például 160 ezer fényévnyire van, vagyis 160 ezer év alatt ér ide a fénye. Összevetésképpen: az emberiség összesen mintegy háromszázezer éve létezik. Egy jó teleszkóppal pedig ennél is távolabb, akár évmilliárdokra is visszatekinthetünk, és akár olyan csillagok fényét is láthatjuk, amelyek már azelőtt megszűntek, hogy a Föld egyáltalán megszületett volna.
(Fotó: ESO)
