Tini éveinket kísértette a VHS kazetta visszatekerésének, vagy a betárcsázós modem pittyegésének hangja. Íme öt olyan hang, amit a mi gyerekeink (de valószínűleg már mi sem) fogunk hallani.
1. Tekerd vissza vagy bünti lesz
Anno a VHS kazetta kölcsönzők jól megsarcolták a kultúrára vágyó nagyérdeműt, ha nem visszatekerve vitték vissza a Rambo III-at, vagy a Robotzsarut, ezért koptak is a videomagnó mechanikák rendesen. Igen, ez még jóval azelőtt volt kedves olvasó, hogy a YouTube elindult volna, vagy hogy a torrentet, sőt az internetet ismertük. Ám leleményesek ezek a földlakók, a videók meg nem voltak épp olcsó szerkezetek, így hamar elterjedtek a kazettavisszatekerő eszközök, amik ugyanazt az utánozhatatlan surrogó hangot adták ki amire most már kellemes nosztalgiával emlékezünk és amit soha többé nem hallunk. Azonban a legleleményesebbek közt is vannak királyok, ők alkották meg a DVD Rewinder eszközt, melyet pár évvel ezelőttig még forgalmaztak, ami, mint azt a neve is mutatja a DVD-k visszatekerésére szolgál. Az ostobazöld-botránylila kombinációjú talapzatra felhelyezzük a DVD korongot (természetesen működik Blu-ray lemezekkel is), megnyomjuk a hatalmas rewind gombot, meghallgatjuk, ahogy a mozdulatlan lemez visszatekerődik és már biztosak is lehetünk benne, hogy a tékában nem büntetnek meg minket! 15 dollárért a hülyének is megérte.
2. A lemez hajlékony
A merevlemeznek (HDD) volt egy komoly ellenfele, amit már a neve is jól mutat. Ő volt a hajlékonylemez, az FDD, vagy más néven a floppy. És ennek a floppynak egészen könnyen felismerhető hangja volt, amíg részesülhettünk a csodában, hogy hallhattuk. Ma már szinte kizárólag a mongol sztyeppék IT szakemberei és komoly hazai állami intézmények használják, így vagy ellátogatunk Ulánbátor városába, vagy a NAV egyik kirendeltségébe.
3. Töltsd már le!
El tudjátok képzelni azokat az időket, amikor egy bélyegnagyságú, félmeztelen Samantha Fox kép letöltése közben szépen megvacsorázhattunk és még a Dallas elejét is megnéztük, mire a mellbimbóig jutottunk? Ha nem csak elképzelni tudjátok, de emlékeztek is a folyamatra és a legendás visításra, csipogásra, amit ezek a szörnyen unalmas kinézetű modemek produkáltak, akkor jól raktározzátok el agyatok legmélyebb bugyraiban mivel egy életre elbúcsúzunk tőle.
4. A gombok előtt
Nem is olyan messze, még ebben a galaxisban, egy föld nevű bolygón, az érintőképernyők és iPhone-ok világa előtt létezett a piros (illetve visszafogottabbaknak a fekete) bakelit telefon, melyen még egy gyönyörű tárcsával vittük be a híváshoz szükséges számokat. Az ujjunkat a masszív, mechanikus rugónak feszítve eltekertük a tárcsát, ami pontosan annyit kattant, amelyik azámot jelölte. A kedvencünk a 0-s szám volt, hiszen így hosszú másodpercekig gyönyörködhetünk a mérnüki zsenialitás forgó csodáján.
5. A csipogó PC
Anno évekkel ezelőtt a PC nem holmi lapos fémházas széthajtható atomreaktor volt, hanem nagy gépházban, hangos ventilátorok, csillogó tranzisztorok és processzorok kavalkádja. És ezeknek a gépeknek még lelke volt, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy bekapcsoláskor pittyentéssel köszöntötte hű és szerető gazdáját (egy pitty jó, több pitty meg nagyon nem, mivel a hibát is így jelezte szerencsétlen). Ma már, amikor a fő szempont, hogy egy notebook csendben, szinte észrevehetetlenül tegye a dolgát, elképzelhetetlen ez a fajta gép-ember, ember-gép mommunikáció.
(forrás: Gizmodo)