Még ma is működnek. És beszéltünk a webmesterükkel!

Nagyon sokan emlékszünk még a kilencvenes évek első, nagy számítógépes korszakára, mikor alig-alig szálltunk még be az Internetbe. Például betárcsázós net szimfóniájára, amit most vigyorgós nosztalgiával hallgass meg te is:

Meg az olyan beszélgetésekre, mikor azt mondja anyukád, hogy lépj ki az Internetből, fel kell hívnom valakit! Mikor az olyan weboldalak pörögtek nagyon, mint a Hotdog, az Iwiw és a Myvip, amikor mindenki MSN-en üzengetett, az animált szavak villogtak meg pörögtek és szmájlik voltak, nem emodzsik és freemailes vagy yahoo-s volt minden emailcím, és Marióval, Tarzannal, Crazy Rabbittel, Prehistorickal vagy azzal a motoros-vonalhúzogatós játékkal játszottunk. 2018-ra mindezek már a digitális kőkorszak nosztalgiái: vagy eltűnt vagy teljesen átalakult, modernizált leletekké váltak az Internet hőskorából. De van, ami megmaradt az utókornak.

Pintér István műszaki ellenőr és webfejlesztő weboldalai ilyen ékkövek, csodálatos Internetes mementók a kilencvenes évekből.

Már az első weboldaltól elolvadtunk, és akkor még nem is tudtuk, mekkora kincsesbányára bukkantunk: István mindegyik weboldalán a tagek és menüpontok egy-egy teljesen új weboldalra navigálnak, ahonnan még tovább röpít egy újabb menüpont, hogy painttel rajzolt családi fotómontázsokban, repülő sasokban, körbevágott képekben, animált szövegrészekben, és a mindenütt felbukkanó, személyes brandet építő Pintér Istvánban gyönyörködhessünk. (Mindegyik linket érdemes megkattintani, a screenshotok nem hozzák vissza a teljes élményt!)

Annyira megtetszettek a weboldalak, és az, hogy még a mai napig léteznek, hogy megkértük a webmester-orákulumot, meséljen egy kicsit.

18-éves koromban (1984) olvastam először a programozásról, és az első programomat zx 81-gépen készítettem, ami egy játékprogram volt. Utána jött a Commodore 64, amivel már kisebb-nagyobb sikereket értem el.

A szakképzési intézet nagyon pozitívan az írta, hogy először Én fogalmaztam meg az oktatásban az animáció és a számítástechnika lehetőségét, a jövőbe vezető utat. Jelen időnkben ez már értéktelennek tűnik, de én ezt az 1989-1994-es években tettem, amikor vagy a 3.1 operációs rendszer futott vagy a táblázatkezelő, és még a Windows 95 sem jelent meg.

Pintér István a mai napig foglalkozik webfejlesztéssel, újabb oldalai már jóval modernebb külsővel hirdetik a szolgáltatásokat. Megkérdeztük, tudatosan tartotta-e meg ezeket a régi oldalakat:

Amikor régi fotókat nézegetek, elindul valami féle érzés az emlékképeimből. Ez lehet egy kellemes érzés, egy hangulat, amit egy megfelelő kép idéz elő. A weblapkészítésnél is fontos, hogy hangulatot vigyünk a weboldalainkba, mivel ezért térünk vissza. Egy weblap nem attól lesz jó, hogy modern, mert hiába a modern megjelenés, ha a partner elérhetőségét keresnünk, kutatnunk kell a weblapon.

A régi weblapjaim sem tudnak kevesebbet, csak az idő, illetve a retrós hangulata miatt idejemúltnak tűnnek.De mint tudjuk, egy idő után szeretünk nosztalgiázni és ilyenkor újra kicsit felértékelődnek, mert ma már nincsenek a múltat mutató weblapok, vagy csak nagyon kevés.

Mikor arról kérdeztük, milyen visszajelzéseket kapott István a weblapjaira, nagyon profi választ kaptunk:

Kaptam jót, de kaptam rosszat is. Magától a Microsoft képviseletétől is kaptam észrevétel egy korábbi cikk megjelenése után. Szerintem Ők reálisan látták a helyzetemet. A tudás megvan, ezt mondták, de próbáljak nagyobb projektekben is részt venni.

Végül azt kérdeztük, mik a jövőbeli tervei a weboldalakkal:

Ameddig lehetséges megtartom a továbbiakban is őket. Úgy gondolom, ahogy múlik az idő, úgy egyre értékesebbek lesznek ezek az oldalak. Számomra legalábbis biztosan.

Mi is így gondoljuk, a web legyen veled, István!

És ezt olvastad már?
Nők, akik megváltoztatták az informatikát