Ennek a vörös óriáscsillagnak a térfogata több mint 5 milliószor akkora, mint a Napnak, a tömege mégis nagyságrendileg hasonló. Így a csillag külső rétegei lazábban kötődnek az égitesthez, a plazmát határoló konvekciós cellák pedig sokkan drasztikusabb módon változtatják meg a felszínt – olyannyira, hogy 180 fényév távolságból is látni lehet ezeket.

Miközben a csillag belsejében zajlik a magfúzió, az energiatermelődés következtében a forró plazma felemelkedik, a hideg lefelé áramlik, így jön létre a most látható struktúra:

Wouter Vlemmings, a svéd Chalmers Műszaki Egyetem tudósának csapata 2023 júliusa és augusztusa között vizsgálta a távoli égitestet, és a terveik szerint más csillagok további tanulmányozásával közelebb juthatnak annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy a mi központi égitestünk, a Nap mennyire számít tipikus vagy szokatlan csillagnak.

Ezek is érdekelhetnek:

(Forrás: HVG, IFLScience)