A SpaceX által tervezett Interplanetary Transport System, avagy Bolygóközi Szállítórendszer két részből áll:

• a kibaszott nagy rakétából,

• és a kibaszott nagy űrhajóból.

Ezt nem mi találtuk ki, tényleg így hívják őket: a BFR (Big Fucking Rocket) egy 14000 tonnás tolóerővel rendelkező monstrum (viszonyításképpen: a Falcon-9 rakéta tolóereje 850 tonna), ami képes lenne Föld körüli pályára állítani a BFS-t, azaz a Big Fucking Spaceship-et. Egy a baj,

Anélkül meg ugye elég nehéz eljutni a Marsra. Elon Musk emiatt azt találta ki, hogy miután a rakéta Föld körüli pályára állítaná az űrhajót, visszatérne a Földre üzemanyagért, amit szintén Föld körüli pályán keringve tankolnának át az űrhajóba. Ezután már indulhatna a BFS a 80 napos útra, aminek a végén jó esetben a marsi kolónia várna az utasokra.

Hogy mi a rossz eset? Elon Musk nem köntörfalazott, és a grandiózus tervek bejelentése közepette azt is elhintette, hogy az űrhajózás veszélyes dolog, így

Musk tervei szerint egyébként a telepesek nem is igazán asztronauták lennének, csupán néhány nap alatt felkészített emberek, és gyerekeken kívül nagyjából bárki benevezhetne az útra.

Természetesen nem arról van szó, hogy Musk civilekkel hódítaná meg a Marsot, hiszen az Interplanetary Transport System még jócskán a jövő zenéje, aminek többek között a financiális oldalát is sűrű homály fedi. Mire a BFR és a BFS elkészül, jó esetben már régen meghódítottuk a Marsot (erre a NASA-nak és a SpaceX-nek is vannak tervei), a Bolygóközi Szállítórendszer így nem a vörös bolygó meghódításában, hanem a kolonizálásában játszana döntő szerepet, ami a kis Dragon űrkapszulával például igen lassan menne.

Musk reményei szerint ezt a kezdetben száz, de később akár kétszáz fő szállítására alkalmas űrhajó jelentősen felgyorsítaná, így akár negyven éven belül egy egymillió fős kolónia jöhetne létre a Marson.

(Nyitókép: AFP)